Vannak a lakberendezésben olyan témák, amelyek komoly meggondolást igényelnek.
Például, hogy nem otthon a lakás, amíg nincs benne férfi-sarok. Nevezhetjük másképp is, de a lényeg az, hogy a ház urának le kell kerítenünk valami kis ficakot, ami csak az övé, legyen a lakás akármilyen kicsi. Hiába nem illik a koncepciónkba a stílusa, hiába vesz el helyet, a törvény az törvény.
A tengerészekről mondják, hogy szigorúan megvannak a hajón a föntinek megfelelő szabályok: mindenkinek van olyan zuga, ahol a többiek nem zavarják. Ez még az állatvilágból hozott, úgy tűnik nem az egyetlen, örökségünk. Tartsuk tiszteletben!
De amikor gyakorlatban arra kerül a sor, hogy nézzük ki, melyik legyen a férjnek szánt sarok, nem könnyű a helyzet, különösen úgy, hogy a férj megtartott egy undok szocreál íróasztalt az előző tulaj kiköltöztetett cuccaiból. Íme:
Azt azért hozzátette, hogy felújíthatom és ehhez szabad kezet kapok.
A fehér térben ez a ronda barna valami tűrhetetlen volna. Csak egy kecses ónémet szekrény kapja meg annak a lehetőségét, hogy barna maradjon (plusz a képen is látható cserépkályha, ha bebizonyosodik, hogy működőképes, de erre minden remény megvan).
A szocreálnak azonban változnia kell, méghozzá úgy, hogy karakteres maradjon, mégiscsak férfi íróasztali státuszba kerül. Ezen agyalok mostanság a többi mellett.
És majd mutatom!
Amit a témában találtam, nem sok ugyan, de irányadónak jó lehet.
Babarczy Veronika
