Tavaly júniusban jártunk kint utoljára. Ezúttal az időjárás ugyan nem kényeztetett el minket, amikor a hosszú hétvégén Bécset vettük célba, a látnivalók viszont jócskán kárpótoltak. Bécsbe kimenni lélektanilag sokkal nagyobb távolság, mint amennyi valójában, kilométerben. Jó két óra alatt ott van az ember, de közben egészen Európába érkezik. Ezzel a mondattal senkit nem akarok megbotránkoztatni, hisz nagyon szeretem Magyarországot, de aki bármerre utazik nyugatnak, ismeri ezt a "távolságot"... Ha csökken is, de még megvan.
Ezúttal a finom, apró részleteken többet elidőztünk, mint a korábbi útjainkon.
Legelőször is megcsodáltunk és szagolgattunk egy humidor szobát, azaz egy professzionális szivarboltot, ahol a világ minden tájáról tartanak szebbnél-szebb, illatos szivarokat. Utána nyakunkba vettük a várost. A télire becsomagolt rózsabokrok látványa azonnal megfogott minket (városlakók ültették őket, a nevük a töveknél feltüntetve). Azt szeretem ebben a városban, hogy számtalan dologgal gyönyörködteti a szemet.
Az épületek ugyan nem mindig patinásabbak, mint a mieink (például nekem a Stephansdom is felújítás előtt tetszett jobban), de a kirakatok és az árukínálat sokszínűsége, gazdagsága akkor is elbűvöl, ha nem vásárolok semmit. Sok mindent megcsodálhat az ember Bécsben. Mutatom a nézelődéseket, a Magyar Király Szálló és a Belvárosban tájékán. Az 1746-ban épült szálloda rangidős Bécsben. A szomszédos ház pedig arról nevezetes, hogy itt írta Mozart a Figaro házassága c. operáját. Az utolsó képkockán a Hundertwasser által áttervezett, híres szemétégetőt látni. Ezzel az épülettel, ami egy betonmonstrum volt, nem is akart foglalkozni az idős művész, de az az érv meggyőzte, hogy itt Bécs szemetének 40%-át alakítják át hőenergiává, ami a távfűtésben hasznosul.
Természetesen bolhapiacon is voltunk, ez az egyik kedvenc bécsi látványosságunk, amit sose hagyunk ki. Szombatonként a Naschmarkt-nál minőségi és kevésbé értékes régiségekkel árasztják el a teret, árusok tucatjai. Értékes antik daraboktól a zsibáruig minden megtalálható itt. És az árak sokkal kedvezőbbek, mint a hazaiak. A képen látható bőrgarnitúra például 60 000 forint.
A piacon ebédeltünk, utána kávéval és rumos teával melegítettük fel magunkat hangulatos kis kávéházakban.
Amit nagyon jól tettünk a városnézésen túl: elmentünk az Albertinába, és három fantasztikus kiállítást is megnéztünk. Monet-tól Picasso-ig, Chagall és Malevich, és egy osztrák festő, Hans Robert Pippal párizsias hangulatú képeit. A múzeum 60 euróért árul éves bérletet, annak, aki többet jár Bécsben, érdemes ilyet váltania, annak tükrében, hogy egy beugró majdnem 13 euró. Persze így is eléggé megéri!
A honlapjukon magyarul is tájékozódhattok: itt. És lazán fotózhatók a kiállítások, kivéve a Cahagallt, arról ezért nem tudok mutatni semmit.
Az utcafotó művészetének is adóztunk egy utópisztikus alkotás megörökítésével. Ez a férjemnek különösen fontos volt, aki szerint Bécs meglehetősen unalmas város. De azért mindkettőnknek elég jól esett elidőzni ott újabb 3 napot.
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
