Ígértük, hogy bemutatunk kortárs művészeket, akikre oda kell figyelni. Akik olyan csuda-világokat hoznak létre, amelyek nem csak a gyerekeinket érdeklik, hanem az is jót tesz, ha mi magunk, felnőttek is megcsobbanunk bennük. Hogy újra szabadon átadjuk magunkat a képzeletünknek, és nem utolsó sorban könnyebben értsük és könnyebben neveljük is az egészen kicsiket, ízlésre, igényességre, fantáziára, alkotásra.
Néhány művésszel korábbi cikkünkben már ismerkedtetek. Ezúttal Damó István grafikus, illusztrátortól hozunk sok-sok nézegetni valót, és meg is tudunk róla egyet, s mást.
Indítsunk is tavaszserkentőként a Gólyavirág, gólyahír c. kötet (Zelk Zoltán) illusztrációival.
Damó István húsz éve művészeti tagozaton tanít, két éve gyakorló nagypapa. A 61 éves művész egészen fiatalon talált rá a könyvillusztrációra. A bukaresti Ion Grenga kiadónál (mint nálunk a Móra) kezdett dolgozni. Kiállításain rajzoltak és játszottak a gyerekekkel. Ma, amikor minden könyvesboltban van gyereksarok, ez természetes, de húsz éve nagy újítás volt, hogy egy-egy ilyen alaklomkor festettek, rajzoltak a gyerekek. Ilyen módon belenőnek a az olvasás kultúrájába, természetessé válik a könyv szeretete.
Illusztrációk Selma Lagerlöf: Nils Holgerson.
– Emlékszem, gyerekkoromban Édesapám rengeteg mesét olvasott, sokszor ismételte ugyanazokat a történeteket. Engem különösen az illusztrációk részletgazdagsága fogott meg emlékszik vissza István. - De sokat számít a hely is, ahol az ember felnő. Brassó gyönyörű középkori óvárosában töltöttem a gyerekkoromat. Nem is a formák, hanem a hangulata hagyott mély nyomot bennem. Az illusztrálás intim, meghitt műfaj, amit az ember bensőségesen, befelé fordulva végez. Brassóban egyszerre volt jelen a gótika, a barokk, a rokokó, a klasszicizmus. Meseváros volt számomra, amit akkor fedeztem fel igazán tudatosan, amikor elkerültem onnan.
Kányádi S.: Billeg, ballag c. kötetéhez készült rajzok:
A másik meghatározó élmény az életemben, amikor 13 évesen elkezdtünk a barátommal orgonahangversenyekre járni. Éreztem, hogy valami nagy és fontos történik velünk legbelül. Mély nyomot hagyott, szinte formált az orosz mesefilmek világa is ugyanebből az életkoromból. És egy kiállítás: Mattis-Teutsch János A lélek virágai sorozata, ahol minden a színről szól. Tizennégy évesen mélyen belém ivódott az élmény.
Móra Ferenc: A gavallér zsiráf
– Az alkotásban óhatatlanul gyerekké is lesz az ember. Egyfelől hátrahagy mindent, ami racionális, másfelől nem tud kibújni a tanárbőrből – próbálja szavakba önteni István azt a folyamatot, amit leginkább éppen maguk a rajzok tudnak megmutatni. Munka közben csak annyira marad pedagógus, hogy kerülje a „gügye” manírt, miszerint „rajzoljunk úgy, mint a gyerek”, ugyanis erre egy felnőtt képtelen. A gyerek őszinte és hiteles. Egy felnőttet már annyi vizuális inger ért, hogy erre egyszerűen képtelen. És a gyerekek nem is szeretik az őszintétlen grafikát!
Sinka Erzsébet: Hej koszorú, koszorú... - illsuztrációk
Hogy mit is szeretnek, arra egyáltalán nem könnyű rátalálni, még akkor sem, ha a művészembernek megvan a képessége, hogy egy kicsit az ő szemükkel lásson.
Damó szerint a gyerekek az egyszerű képi világot szeretik. A szín és a részletgazdag megfogalmazás biztosan megfogja őket.
Babarczy Veronika
Damó István grafikái megvásárolhatók, elérhetősége a honlapján.
