Nem halogatom tovább, nézzük a könyvet, amit beharangoztam. Ajánlónak nem nevezném az itt következő sorokat...

borito.jpgSőt, igazából megrökönyödtem azon, hogy ilyesmit egy rendes könyvesbolt vállal forgalmazni. Én nagyon cikinek tartom a "művet". Hogy értsétek, miért vagyok annyira felháborodva, idézek Lilian Verner-Bonds Színgyógyászat c. könyvéből. Íme:

"Mindannyian színeket sugárzunk, szünet nélkül. Minden egyes szervünkhöz tartozik egy szín. A kibocsátott színek gyakran kis pamacsokként tűnnek fel, én azonban időnként szándékosan is figyelem, hogyan oldódik fel egy személy fizikai teste, míg csak a körvonala marad, amelybe beleláthatok. (...) Létezik tehát egy olyan szint, amelyen minden ember egy olyan színes test, mint József színes kabátja.
(...)
Egy szemináriumon vettem részt. A szobát megtöltötték hallgatók, de a szememet egy fiatalember kötötte le, aki nem messze ült tőlem. Nagyon lelkesnek és boldognak tűnt... de láttam, hogy kis színpamacsok, halványlila, apró gömbök távoznak a testéből. Elég gyakran tapasztalom, hogy ilyen labdaformájú kicsiny színbuborékok veszik körül az embereket. Mindig a fej körül jelennek meg és felfelé szállnak. A fiatalember esetében egész halványlila színűek voltak. Tudtam, hogy beszélnem kell vele, ezért mellé ültem.

Beszélgetni kezdtünk, és alig egy-két perc elteltével felhívtam a figyelmét, hogy érdemes lenne ellenőriztetni az immunrendszerét, mert erősítésre van szüksége. Könnyek szöktek a szemébe, és elárulta, hogy a szemináriumot megelőző héten mutatták ki, hogy HIV-pozitív."

A könyv további részében megtudjuk, hogy a szavakon túli kommunikáció szintje a színeké, amelyek helyettünk beszélnek, a színkedveléseink pedig megmutatják a szüleink, a mi történetünket, sorsunkat. A továbbiakban szó esik a történelmi korok, az életkorok színeiről, természetesen elemzésekkel, az önismeretről, a belső tiszta fényről, a színvakságról, aztán egyszerre, hirtelen a pénz színéről.
Következnek 2-2 oldalon: az öngyógyítás, másoké, az otthon színe, megint az önismeret és így tovább. Majd a gyógyító képességekkel rendelkező papa története. Nyilván, mintegy magyarázatként a csodás képességre.
 
Nincs szerkesztés, építkezés, logika, struktúra.
Nincs forrás, nincs hivatkozás, nincs kézzelfogható megoldás. Maximum el lehet utazni Lilian asszonyhoz terápiára. De semmi olyat nem ad, amit az olvasó használhat, ha csak nincs képessége "behatolni" mások "színtestébe", vagy a magáéba.
És hogy mindezzel mi a baj? Ha az Édesvíz kiadó terjesztené, akkor semmi, tudom, hogy egy ezoterikus mű, ami per pillanat a látókörömön kívül esik. De a Libriben kapható.

Félreértés ne essék, nem a képességeket vitatom, hanem a minőséget. Bár ezt a sztorit éppen némi fenntartással fogadom, alapvetően nem vagyok szkeptikus az irracionális adottságokkal, készségekkel szemben. A népi gyógyászatban mindig is voltak olyan hozzáértő emberek, akik különös tehetséggel bántak a gyógynövényekkel, tudtak segíteni a többieken. Ma az orvostudomány újra felfedezi az összefüggéseket az egyes érzelmi rendezetlenségek és a hozzájuk tartozó szervi megbetegedések között.
De mindezt a tudást tilos kókler módon, össze-vissza zagyválva kezelni!

A színekkel ősidők óta foglalkozik az emberiség, sok száz éve a festőművészek, és jó néhány évtizede a pszichológia. Sokféle tudásunk van róluk. Hatnak ránk, gyógyítanak is, illetve fogalmazzunk úgy, jótékonyan elősegítik a gyógyulás folyamatait. Minderről kellő óvatossággal érdemes nyilatkozni. Egyéb módon tenni: barbárság. Mindig azok a legveszélyesebb művek, amelyek tartalmaznak igazságmagvakat. A Színgyógyászat ilyen. Összességében mégis kusza és dilettáns marad.
A fenti könyvet ne olvassátok el, vagy kizárólag okulásul! (és csak könyvtárból, egy fillért se szabad kidobni érte!)


(A könyv kedves ajándékként került hozzám, az ajándékozó ártatlan. A cukorkás borító már eleve gyanús volt...)