"Semmi olyat ne tartsunk az otthonunkban, amiről nem hisszük, hogy használható, vagy igazán szép."  

Közel száz éves hangzott el a fenti mondat az angol polihisztor William Morris-tól, akit az eddigi cikkekben, rejtve vagy nyíltan, már idéztünk. Az Arts and Crafts (Művészetek és Kézművesség) mozgalom létrehívója mindmáig érvényes kijelentése abból a meggyőződéséből fakadt, hogy a tömegtermelés középszerűsége helyett a kézműipari eljárásokat kell feléleszteni, visszatérve a díszítés eredetiségéhez és a „becsületes” anyagmegmunkáláshoz. Mindez egy olyan korban, amikor az ipari forradalom pusztítani kezdte a kézműves hagyományokat, amikor jóformán kivesztek a kis műhelyek, a helyükbe gyárak jöttek, és a tömegtermelés váltotta föl a kézműipart. A művészet is újjászületésen kínlódott, kereste az új kifejezési módokat, a régi és kiüresedett akadémikus formák helyett.

Ebben a vajúdásban Morris egy új kor gondolkodásmódjával lépett föl. Nem szokatlan módon éppen a régi, a tradicionális, a hagyományos volt az, amihez visszanyúlt, amiből merített. Napjaink country stílusa az általa indított mozgalomban gyökerezik.

Művésztársaival a természeteset az igazat keresték minden művészeti ágban, úgy vélték, el kell szakadniuk azoktól a merev hagyományoktól, amelyek megbéklyózzák ezt a törekvést. A Raffaelo előtti korban, a középkor hagyományaiban és gondolkodásmódjában vélték megtalálni forrásukat, a 15. századi toszkán festők, "a hit korának" művészete volt az, amiből merítettek. Ehhez a magát Preraffaelitának nevező művészcsoporthoz állt közel Morris. 

A XIX. század közepének nagy hatású teoretikusa John Ruskin fogalmazta meg elsőként, hogy a megújulás érdekében vissza kell találni a kézművesség megbecsüléséhez, ahhoz az anyag tiszteletén alapuló őszinteséghez, amellyel a középkori mesterek dolgoztak. Ezt képviselte a gyakorlatban Morris. Számos művészeti területen alkotott: a minták mestere lett az ólomüvegezés, a csempefestés, a tapéták, a szövés, a kárpit készítés, a finomnyomás, és a könyvkötés területén is. Újraélesztette a növényi festés hagyományát és tudós szakértőjévé vált a textilek világának. A természetet használta inspirációul, de a középkori kéziratokban talált minták is forrásai voltak. Tanulmányozta és gyűjtötte a hímzések, tapéták, történelmi kárpitok motívumait. Morris óriási inspirációs bázist hagyott az utókorra tervezéseiben, de legfőképpen művészeti megközelítésében, ő maga is és a mozgalma is forradalmi hatású volt. Követői számos angol nagyváros arculatát változtatták meg új építészeti stílusukkal.

Az Arts and Crafts azonban Angliából hamarosan átterjedt a kontinensre és szelleme áthatotta a századforduló egész művészetét, sőt inspirálója, s elindítója volt a szecesszió korának. Magyar példákat is találunk erre: Lechner Ödön a néphagyományok alapján kívánta megújítani az építészetet, tanítványa Kós Károly pedig az erdélyi népművészetből merített épületei megalkotásához.

 
„Soha nem voltam még olyan gazdag család otthonában, ami nem nézett volna ki sokkal jobban, a berendezés 9/10-ének elégetésével, a kertben rendezett tűzijáték után” – jelentette ki Morris, hozzátéve, hogy talán a konyhában találhatók még valamire való használati tárgyak. Ugyancsak tőle származik az a, már-már luxusként hangzó, kijelentés: „Nincs értelme bármi olyan dologgal foglalkozni, ami nem feltűnően szép”. Ehhez tartotta magát egész életében.

Nem véletlen, hogy halálakor orvosa így búcsúztatta: 10 ember számára elég eredményt ért el életében. Pedig ez az ember nem volt boldog. Előkelő származása ellenére rangon alul nősült, de a szerelmi házasságot hamarosan beárnyékolta felesége búskomorsága. Morris pedig, aki egy igazi századelsős bohém volt, talán az alkotásban élte ki, adta ki magából azokat az érzéseket, amelyekkel nem tudott megküzdeni.

Akárhogy is, olyan életművet hozott össze, ami a szépséget, az igényességet állította középpontba, és úgy hatott a világra, mint egy művészeti forradalom. Hisz az is volt.