Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű autó nélkül anyagbeszerezni, de hogy ennyire nem!
Napi több száz kilométernek tűnt, amit bejártam BKV-val, plusz a cipekedés. Ugyan kimondottan autómentes városra vágynék, ilyen esetekben viszont autóra...
De kárpótolt a város, karakteres, gyönyörű helyeken jártam. Angyalföld, Óbuda, Mester utca vége, a senki földje: mind mind régi gyárakkal teli. És én ezekért rajongok.

 

Teljesen bele vagyok zúgva az óriási ablakos, nagy terű, téglafalú gyárakba, csarnokokba, legyen az régi, vagy szocreál. Jó, inkább a régieket szeretem.
A legszebb a Mester utca végén álló magányos, lepusztult, de még így is impozáns csarnok, amit a héten felfedeztem (lapszabászat van a közelben, úgy keveredtem oda). Áll a nagy kietlen placc közepén és alig hiszi el az ember, hogy ezt a csodát például vágóhídnak emelték.
Nem vagyok egyedül a rajongásommal, az ún. aranykor, a két háború közötti időszak iránt, de nem győzöm csodálni a fővárost, amit akkor emelt magának Magyarország. Impozáns, gazdag, igényes, szép. Nagyon remélem, lesz még ilyen korszaka a magyar építészetnek.

A nagyobb kitérő után a profán részletek.
Találtam olyan helyeket, ahol termékenként pár ezer forinttal olcsóbb minden, ezért volt a séta. Megspékelve egy-egy kitérővel, mint vízterv engedélyeztetés, ikeás visszacserélés, munkalap kiválasztása. Utóbbiról bővebben beszámolok, jól jöhet még. Természetesen a helyek, ahol nagy kínálat van és ahova főleg a mesteremberek járnak a város tőlünk távolabb eső pontjain vannak. Nyilván nem ismerem az összeset, de amit mesterek ajánlottak, azok ilyenek. Így szép nagy utakat tettem meg, míg felmértem a kínálatot. Korábban írtam már, gondolkoztam cink munkalapon (és alumíniumon is), amit nem vetettem még el teljesen, de az aggályom a fényvisszaverés, ami a szemnek kellemetlen. Nyilván meg lehet oldani a jó megvilágítást, de meggondolandó szempont. Megnéztem a köveket is, van is olyan gránit, ami tetszene, viszont árban nem fér bele. Gondolhattam volna, de megnéztem. Szürkés jellegben tervezek, fára nem nagyon gondolok, a szín és a kényessége miatt. Bár nagyon szép tud lenni egy szürkére pácolt fa munkapult. Találtam egy elég tetszetőset a hagyományos munkalapok között, ami kellően strapabíró, lehet, hogy végül erre esik a választás.

Amúgy remekül állunk, minden szárad, friss és szép. Már csak hármat kell aludni...

(fotó: Bolla László)