Ha a lakásfelújítás lépéseit sorra veszem, a legnehezebb témakör számomra a függöny. Ez az a pont, ahol képes vagyok hónapokig elakadni. 

Már kaptunk ajánlatot a férjem nagyijától, aki gyönyörűen horgol. Csak a méreteket várja és már kezdené is... Sok-sok oldalt megnézegettem, keresem a megoldást, de egyenlőre nem találom. A textil kiválasztásával, ha nehezen is, de boldogulok, amit viszont nagyon nem megy, az a függönytartó. Textilek a lakásban címmel magyarul is megjelent egy remek könyv a témában, amit sokszor, nagyon sokszor bújtam már. Gyönyörű hangulatú enteriőröket is találni benne és csodálatosan bemutatja, mennyire művészi szintű lehet a textil használata a térben. 

Tetszenek is a megoldások, mások lakásában is tudom csodálni a függönyt, de a magaméban nagyon nehezen tűröm. A reneszánsz festményeken is nagyon mutatósak és azok mintájára a kortárs változat is az.
Próbáltam megfejteni, mi lehet a függönyutálat oka. A legnagyobb bajom a vele az, hogy elveszi a kilátást. A terek, amelyek kedvemre valók, soha nincsenek elfüggönyözve.


Sokára jöttem rá, hogy a porfogó mivolta ösztönösen taszított mindig is. Praktikus oldalról közelítve meg az a gond, hogy nem tud eleget. A következőkben részletesen leírom, mit értek ez alatt, hátha lesz olyan közületek, aki tanácsot tud adni.

Adott két nagy ablak. Az egyik szinte árnyas udvarra néz, ahonnan nem napfény, hanem a fákon átszűrődő zöldes derengés jön be. Ha elkészül a hálószoba, oda Nagymama-csipkét gondoltam. De épp csak egy keveset, az osztott - fönt is nyitható -, régi ablak legalsó osztására. Mivel megvan a régi roló helye is, gondolkozom az újra szereltetésen. Csakhogy sötét kellene. Mégis olyan, amelyik befelé, a szoba felé szép. Éppen ezért jutott eszembe a római függöny is.
Viszont mindkettővel az a gondom, hogy nem lehet tőlük ablakot nyitni, például éjszakára.
Ha erre azt ablakra függönyt tennénk, az viszont olyan óriási hangsúlyt adna az ablaknak, amire egy kicsi helyiségben nincs szükség. Persze, lehet, hogy épp ezzel érdemes játszani.



A másik ablak utcai, és vakítóan árad be rajta a napsütés. Ez önmagában nagyon jó adottság, de annyira erős a fény, hogy muszáj szórni. No, itt kimondottan bajom az árnyékolókkal, hogy cserébe a szép fényszórásért elvész kilátás. Itt is eszembe jutott a roló, mindkét típus, a hagyományos lehúzós és a római is, de nem egyiket sem érzem jónak. Most éppen kísérlet zajlik: fehér áttetsző és natúr vásznak lógnak az ablakon, csipesszel felszerelve.
Találtam egy izgalmas rolót, ami remek jónak tűnik, épp az említett szempontok miatt. Vajon nálunk kapható?


Biztosan azért jön be, mert a személyes nagy kedvenc: a zsalugáter.
A döntés hamarosan megszületik, legalább is igyekszem, addig nézegessetek szép megoldásokat. Az segítség volna, ha küldtök ötleteket!

Babarczy Veronika