Mit tehet az emberfia, ha tizenéves és már megunta az – egyébként szerethető – ifjúsági bútorok nyújtotta komfortot?
Ha van egy, sokéves ökodesign tervezői háttérrel rendelkező apja, akkor a megoldás kézenfekvő.
Hogy rendezzünk be egy szobát, ha két falat az ablakok foglalnak el, egy falon az ajtó van, a legnagyobb teljes falfelületet meg a graffiti készítő kényszer kielégítésére szabadon kell hagyni?
A ruhásszekrény elhelyezésére az egyetlen opció egy sarok, mindkét oldalról ablakkal határolva. Nem túl sok.
Mi fér be egy telefonfülkényi helyre? Például egy telefonfülke!
A donor megtalálása sem volt gyors: pár hónap keresés után akadt egyetlen esély egy hirdetési oldalon. Meglepő módon a telefontársaság maga adta fel a hirdetést, mivel a kiselejtezett fülkék tárolására használt telepet ki kellett üríteniük. A személyes szemrevételezéskor már csak a legkevésbé leharcolt példányt kellett kiválasztani. Tiszta szerencse, hogy pont volt kéznél egy daruskocsi, a tető leemeléséhez.
A további szétszerelés már gyerekjátéknak tűnt. Hazaszállítás után meg kellett hozni a fájdalmas döntést: a kupolának mennie kell! Sajnos a szoba belmagassága kevés volt a teljes fülke felállításához.
A rozsdakárok kijavításához még a négy sarokoszlopot is rövidebbre vágtuk, aminek következménye a keresztrudak áthelyezése, az alsó panelek újra méretezése és a talpak újra hegesztése is. A korrózióvédelem és a megfelelő felület biztosítására a homokszórás és az elektrosztatikus porszórás (szinterezés) tűnt a legmegfelelőbbnek.
De egy telefonfülke méret nem fér be egy átlagos homokszóró kamrába, ipari méretű megoldás kellett hozzá. Pár hónap leforgása alatt minden össze is állt. Hazaszállítás után kezdődhetett az összeszerelés, a hiányzó üvegek pótlása, a szigetelés és a profil lécek újra alkotása.
A világítás kérdése újabb megoldandó feladatot generált:
led szalag az összes üveg teljes kerületén. Hagytam magam rábeszélni a COB (chip on board) szalagra, ami folyamatos fénycsík, a korábbi SMD szalaghoz képest sokkal könnyebben szerelhető, mert bárhol vágható, nem csak 3 ledenként. Plusz a megfelelő keskenységű profilt kellett megtalálni, hogy még be is férjen az üveg mellé. A 12 V-os rendszer további előnye az ajtónyitás érzékelő, vagyis a világítás az ajtó nyitására kapcsolódik fel.
A ruhaakasztó rúdon kívül szükség volt fiókos tároló kialakítására, a nem vállfán tárolható ruhák elhelyezésére. Ehhez már csak a megfelelő asztalos mestert kellett meggyőzni, hogy a teljes konyhás megrendelései mellett szorítson időt egy ilyen, viszonylag kicsi munkára is. Az ő javaslatára választottuk a fémhatású bútorlapot és a fiókok fogantyúit is. Miután a szekrény teljes szélessége nagyobb, mint az ajtóé, „természetesen” újra szét kellett bontani a fülke elejét, hogy a szekrényt a megfelelő helyre téve köré építhessük újra az egészet.
Az utolsó lépés már csak a tükör vágatása és felragasztása volt a hátfalra. Ezzel optikailag is növeltük a kapszulagardróbot és a fény visszatükrözése miatt még világosabb az egész.
És a jövő? Mivel ez egy átlátszó szekrény, nem működik a „behányom a ruhákat, rácsukom az ajtót és senki sem látja” megközelítés. A legjobb motiváció, hogy rendben legyenek a ruhák. Ráadásul a tükör és a fényes felületek igénylik a folyamatos törölgetést. Win-win szituáció.
Szöveg és fotó: Belső Péter
