Vigyázat! Nem elképzelhetetlen, hogy a téma titeket is magával ragad, és ennek beláthatatlan következményei lehetnek. Akár hegynyi papírmennyiséget is újrahasznosítotok...!

A történet oda gyökerezik, hogy az egykori amatőr színjátszó társulattal, akikkel alkotótáborba mentünk, hogy előadjuk Jean Anouilh Pacsirta c. darabját a tatai színházban, magunk készítettük a díszleteket.   
Számomra óriási élmény volt, amikor hatalmas oszlopot gyártottunk oszlopfővel, és más kellékeket. Mindössze annyi előkészület kellett, hogy egy éjszakára beáztattunk újságpapír lapokat tapétaragasztóba. És persze el kellett készíteni kartondobozokból azt a vázat, amire az oszlopot felépítettük.

Egyrészt nagyon lelkesít, hogy otthoni körülmények között alkothatok és nem utolsó sorban az újrafelhasználás gondolata. Nézzük az egyszerűbb technológiát, amibe ti is bátran belekezdhettek.


Rétegezéses technika
A papírmasénak több technikája is van. A legismertebb talán ez az eljárás. A fentiekben leírtakhoz képest annyiban módosulhat, hogy tapétaragasztó helyett jó a csiriz is, azaz liszt és víz 1:4, 1:5 arányú keveréke.

Tervezzük meg, akár rajzoljuk meg a tárgyat, amit szeretnénk megvalósítani. Mindenképpen szükségünk lesz egy olyan alapra, magra, amire felépíthetjük. A tárgyunk üreges és könnyű lesz, épp csak annyi anyagvastagsággal, ami a stabilitáshoz szükséges.
A legegyszerűbb a lufi alap – tál, lámpabura, léggömb készülhet belőle. Szóval, elsőre érdemes tojásdad, gömbölyű tárgyban gondolkozni.

tojas.jpg

leggomb.jpg
1. Csiriz készítése

A lisztet kevés vízzel el kell keverni, ahogy a habaráshoz is szokás, és a forrásba levő vízbe keverve pár percig főzni, állandó keverés mellett. Opálos, folyékony, ragasztóanyag keletkezik, amit ősidők óta használnak ragasztásra (ha nagyon erős ragasztót akarunk enyvet is tehetünk bele). 
Ez az anyag néhány napig hűtőben eltartható. (Arányok: pl. 2,5 dL vízhez 2 evőkanál liszt szórni és lassú tűzön. A sűrűséget, ha kell hígítással lehet beállítani.)

2Papírtépés
Amíg hűl a ragasztó, papírcsíkokat tépek, úgy 1,5-2 cm széleseket (ez a tervezett munkadarabtól függ). Az ember egy idő után ráérez a papír szálirányára, és szép szabályosan tép. Kezdődhet a munka.

3. Ha a kiválasztott formám csak alapul szolgál, amelyről le akarom majd venni a kész munkát, akkor lekenem vazelinnel. Ha egy előre elkészített karton alapra építem fel a művem, mint a fenti oszlopot is, akkor ez nem szükséges. A krémezés akkor kell, ha el akarom választani az alaptól.
Készülhetnek formák, mint a fent említett oszlop, lámpa, maszk, bármi. Csak a fantázia szab csak határt.

Elsőre egy lufit használva burát/tálat készítettem. A felfújt lufit egy tálra állítottam, érdemes ragasztószalaggal rögzíteni. És a papírcsíkokat bekenve a ragasztómmal (vagy egyszerűen belemártva a tálba, kézzel lehúzva a feleslegest) szabályosan a lufimra ragasztgattam. Szép türelmesen simogatva egymásra a rétegeteket.
Én ugyan nem így csináltam, de érdemes színes és fekete-fehér papírrétegeket váltogatva haladni, mert könnyebben követhető, hol tartunk, és egyenletes lesz a leendő tárgyunk vastagsága.

img_20151222_093245.jpg
4. Szárítás, befejezés
1-2 nap száradás után a lufit eltávolítottam. Ilyenkor ollóval, vagy még inkább sniccerrel formára vágható, könnyen alakítható. A belsejét újra "tapétáztam". A külsejét festeni akarom. Az a terv, hogy tál lesz belőle.
Van, aki gipszet is alkalmaz, de ezt még nem próbáltam ki. Hamarosan szeretném, mégpedig gézzel.

img_20151222_092943.jpg

Mindez inkább csak bemelegítés és ujjgyakorlat volt, hogy a számomra igazán izgalmas műfajt, a papírpépet kipróbáljam. Erről a következő cikkben tudhattok meg részleteket!

kép és szöveg: Babarczy Veronika

img_20151222_093234.jpg