Bécsben jártunk.
Régebben túl sterilnek, unalmas városnak gondoltam. Most élhetőnek, nyugodtnak, kedélyesnek láttam. És nem utolsó sorban kultúrcsemege, hisz Bécs a modern művészeti irányzatok szülőhelye, egy igazi modern város. Ilyen szemmel fotóztunk most a blog olvasói számára.
Azonnal feltűnik, hogy bárhol leülhetsz a városban: padra, fűbe, járdára. Ugyanis minden tiszta. Ráadásul gyönyörű, ápolt és érdekesen "berendezett" parkok várják pihenni vágyó a látogatóikat. A város így valóban közösségi tér.
Emellett rengetek fantasztikus kávéházat találni, és szerencsére a berendezésük nem egy kaptafára készült. Vannak köztük rangidősek, hagyományosak, és fiatalosak, afféle jövő-menő divat szerint. De egy közös bennük: hívogatók. A kedvencem a lepkeházban működő, pálmaház hangulatú volt. A retró fodrászatot pedig a férjem szeretné kávázóvá alakítani. (Amerre megfordulunk, mindenütt vannak ilyen módon "ingatlanjaink".)
Bécs építészete külön élmény. Sok középkori emlék van, nem egy kocsma az 1400-as évektől folyamatosan ugyanott működik. Szép és elegáns a bécsi barokk, de gyönyörűen hagyott nyomot a városon a szecesszió és az art deco.
Otto Wagner tervezte a Postatakarék épületét, ami még ma ugyanolyan modern, mint az építésekor. Úgy 110 éve működik, és ez nem kis teljesítmény. Azóta cserélgetik a napok tábláit, amit szintén ő tervezett, a bútorokkal együtt. Egységes, hűvösen elegáns, és merészen szokatlan. Elképzelem a polgárok arcát, amikor először megpillantották...
Meglátogattuk a régiségpiacot is, a Naschmarkt-ot, csak úgy, a látvány, az illatok kedvéért. Sajnos bolhapiac csak hétvégén van, mi nem akkor voltunk. Ez a környék Bécs vagányabb bohémebb arcát mutatja.
Reméljük, kedvet csináltunk egy kiruccanáshoz. Egyszerűen csak azért, mert Bécs kellemes és nagyon szép város. Nekünk nagyon jól esett ez a kiadós séta.
A képanyag természetesen Oláh Gergely Máté műve.
Babarczy Veronika
