Lassan, nagyon-nagyon-nagyon lassan sikerül eladnunk egy lakást és megvennünk egy másikat. Majd erről is írok szívesen részleteket, meg sem bírnám állni, mert, mit mondjak, eléggé megpróbál ez az adás és vétel.

Azonban a blogíráshoz inkább az a csillapíthatatlan vágy adta a lendületet, hogy ezeket a lakásügyeket inkább látom alkotó lehetőségnek, mint terhes feladatnak, amelyen túl kell esni. És annyira szeretek felújítani, hogy, ha rajtam múlik, még vagy tucatszor költözünk (szegény férjem!). 
No, meg örökre meghatározó sikerélmény az a néhány év is, amely művészeti tanulmányokkal telt, ha nem is lett belőlem ékszertervező – inkább a film és a vizuális kommunikáció felé vettem az irányt. Ettől persze még outsider és amatőr vagyok lakásdizájnban, de annál lelkesebb!
Mivel mindig is érdekelt a téma, az évek során szép lassan alakult egy saját világ, stílust, korszakokat, ízlést, a tárgyak iránti rajongást illetően. A szecesszió bűvkörét fokozatosan felváltotta a gótika (főleg William Morris-ékon keresztül), a reneszánsz, majd az art deco és a bauhaus felfedezése. Mostanára pedig újféle rendje alakult ki annak a sokféleségnek, amelyben mindezek kiválóan helyet kaptak.

No, de nézzük a lakás és dekor témát, hiszen ez az amiért létrehoztam a blogot. Gondoltam, megosztom a hasznos beszerzési tapasztalatokat, ötleteket, ajánlom azokat a tervezőket, üzleteket, ahol igazán kreatív segítségben volt részem. (Még jogi és ingatlanos témában is lehetnek ajánlatok, ha valaki igényli).

A lakásfelújítósdi 23 éves koromban kezdődött, amikor képes voltam eladni az első saját – egykori fotóműteremből lett – kertes pasaréti lakást, elég hülye megfontolásból. Büntetésből 15 nm-t kellett lakássá berendezni és lakni 2 évig, a Ligetnél. Amikor ezt "letöltöttem", végre újra jöhetett egy olyan kis lak, amit szerettem, amit otthonnak éreztem: 27(!) négyzetméter szabad szárnyalás.

Voltak itt színes, sőt színátmenetes falak, amikor ezt mifelénk még senki nem ismerte. Én kitaláltam, a zseniális festőm pedig megcsinálta. Ő egyszer régen képzőművész volt, mielőtt szobafestővé lett.

DSC_0042_.JPG

A konyhafalra 100 éves gyönyörű türkiz csempe került egy régi belvárosi házból dobták volna ki, de megmentettem. Készültek polcok téglából és durva gerendákból.
Igaz, a büdzsé határt szabott, de épp ezért lehetett kreatívkodni. A fantáziának jót tehet a pénzszűke... 


Ebből a kicsi lakásból lépünk most tovább – ahogy említettem, nehezecskén – a 45 négyzetméteres, első közös otthonba, amit fejben már megterveztem, pedig még meg sem vettük. És kész kultúrsokk, mennyi élménnyel és megpróbáltatással járt ez mindeddig. Hasznos részletek hamarosan.
Ja, azzal kellett volna kezdenem, hogy hálát adok az Égnek az efféle gondokért! :) 

kut7.jpg