A télikert más néven orangerie mindig is luxus kategória volt, a gyönyörködés luxusáé. Az egykori főúri kastélyokban alakítottak ki olyan kerteket a 17. századtól kezdve, amelyek télen is megóvták a növényeket, ugyanakkor szabadon növekedhettek, a gyakran több méteres belmagasság miatt (ez a több méteres belmagasság engem minden esetben elbűvöl, legyen az műterem, kastély, vagy éppen télikert). Persze fontos hozadék volt, hogy dicsekedni lehetett a vendégek előtt a különböző egzotikus virágokkal és gyümölcsökkel.

 A kert ősidők óta a vágyott hely, a teljesség helye, ahol harmónia van. Az emberiség keresi az elveszett Édent, és megpróbálja újra és újra reprodukálni. A kertművelés kultúrája ugyanúgy kíséri az embert, mint az építőművészet. Nem egy híres kertet ismerünk a történelemből, kezdve az ókortól, a középkori Európa kolostorkerjeiig, amelyek megtanították a kontinens barbár népeit a földművelésre.

Manapság itthon is megjelentek az üvegház építő cégek, és semmi perc alatt felhúzzák a kívánt épületrészt a ház mellé vagy  kertben. De meglátásom szerint még tanulni kell, milyen is legyen ez a létesítmény. 

Valljuk be, a télikert azért ma is luxus, és az igazán szép és impozáns megoldások vagyonokba kerülnek. Arról nem is beszélve, hogy hosszú idő és nagy türelem kell ahhoz, hogy valóban édeni helyekké váljanak.

Ami pedig akkor szép, ha minél bujább és minél inkább hasonlít a természetes erdőre. 

Így a tavasz beköszöntével, reméljük, kedvet csináltunk nektek egy kis kert/balkon/udvar szépítéshez.
És azt is reméljük, hogy a 21. századi enteriőrtervezésben egyre merészebben alkalmazzuk a zöld növényzetet, amely nem csak a lelkünknek tesz jót, hanem az egészségünknek is. 
Aki pedig teheti, csináltasson télikertet, akár egy ház oldalához csapott kisebb szobányit. Nem fogja megbánni!

Babarczy Veronika

képek forrása