A híradások ugyan lassabban követik a történéseket, de ettől még örömmel számolok be róla, hogy az előszobánkban is megvalósult néhány, régóta tervezett változtatás. És, ha megnézzük a legutóbbi beszámolót, igen sokat változott azóta minden.
Elkészült a kis ruhásszekrényünk, ami a többihez illeszkedően lamellás ajtót kapott. A Thonet fogast hivatott helyettesíteni, ami nem volt nagyon praktikus megoldás és igazán szép látvány sem, amikor téli ruhákkal megrakodva, szomorúan feszengett az ajtó mögé szorítva.
Az új szekrénybe, amihez adott a kicsinyke hely, nem csak a kabátok, hanem az éppen használatban levő cipők és sálak is beférnek, a kalapok pedig jól mutatnak a tetején. A felületi kezelése még hátra van, ezt magam fogom megcsinálni. Feltéve, ha hosszú távon velünk marad. Egyfelől a férjemnek nem igazán tetszik, másfelől egyszerű vonalú fogast terveztünk ide, csak az asztalosnak sikerült rábeszélnie egy zárható szekrényre. Kár volt, mert máris eladó sorba kerül. Mellé a falra az egyik régi kedvenc filmplakátunk kerül majd, egyelőre képkeretezés alatt áll.
Fontos asztalosmunka volt az ajtók gyalultatása, hogy elférjen a gyönyörű új szizál szőnyegünk. Itt muszáj egy kitérőt tenni a szőnyegválasztásról, amivel igencsak sok idő elment, sokat keresgéltem, de sehogy sem találtam ár-érték arányban megfelelőt. Mígnem ráakadtam a Naturflor szőnyegboltra, ahol van minden, mi szemszájnak ingere. Csodálatosan gazdag választékuk van a természetes anyagokból – gyapjúból, selyemből, szizálból, tengerifűből – készült szőnyegekből. A gyapjúból készültek felületi kiképzése annyira izgalmas, és sokféle, hogy igen nehéz volna kiválasztani a melyik simogassa otthon az ember talpát. Íme egy kis kedvcsináló:
Nagy szerencsénkre ezt a darabot éppen leárazták.
Sokáig halogattam egy korábbi kis szekrény átfestését. Tulajdonképpen azért nem történt meg, mert nem voltam benne biztos, hogy ez a szekrény a befutó. Amint elkészültek a fürdőszobabútorok a két éve "ideiglenesen" ott állomásozó asztalkát már hoztam is ki az előszobába. Eleinte még az is megfordult a fejemben, hogy konzolasztallá csonkítom, de ez a kopottságában is nemes darab olyan kecses és könnyed, hogy nincs szívem hozzányúlni. Egykori japános fekete politúros eleganciájából már csak a kopott ezüst motívumok maradtak, de szeretjük.
Az asztalka alsó polcán kaptak helyet a számlalevelek, ruhakefe, és azóta is igyekszünk csak kulcsot tartani rajta, és a reggeli fontos, magunkkal vivős dolgokat. Valójában ez is a funkciója és fontos, hogy ne legyen felesleges tárgyak lerakó helye.
A szekrény tetejére kerültek a mécsestartó üvegek, és az öreg néprádió.
A konyhát az előszobától elválasztó paraván pedig éppen olyan jól mutat, mint, ahogy elterveztük.
Szeretjük, derűs hangulata lett, jó ide megérkezni.
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
