Többször kaptam már tőletek olyan visszajelzést, hogy „milyen jó nekem, mennyire jó fej a férjem ebben az egész lakásfelújítós, -berendezős buliban”. Talán sokaknak vigasztaló lesz, ha a dolog árnyoldaláról is szó esik: ugyan nagy türelmű ember, de sajnos az ő türelme is véges. Ezért egyre fontosabb, hogy az otthonunk végre nyugodt, kiegyensúlyozott terep legyen, nyugtalanítóbb kísérletezések nélkül. (Már csak egy-kettő van hátra, aztán csak az apróságok maradnak és nyugi lesz, ígérem!) Mondjuk, mindazok a változások, amelyekről itt a blogon tudósítunk, a részvételével és beleegyezésével történnek, sőt, gyakran gazdagítja a tervezgetést a nagyon eredeti ötleteivel. Így történt ez a fürdőszoba esetében is, ahol szükség volt kéztörlő tartóra.
A vicces ötlet a férjemtől származik: egy karakteres öreg favállfát fogtunk be. Nagyon jópofa és abszolút recycling!
Jár mellé egy video is életem első falfúrásáról.
Bevallom, mindeddig igyekeztem elkerülni. Már ötvösként sem szerettem a fúrást. Most viszont muszáj volt nekimenni a dolognak: egyrészt, hogy legyőzzem ezt az ellenállást, másrészt nagyon szerettem volna már elkészülni a fürdővel. A Makita demo gépek között ott várta a feladatát a fúró is, nem is akármilyen! Tulajdonképpen gyerekjáték volt vele dolgozni, miután kicsit belejöttem. Nem csak azért, mert marha jól kézre áll, az is sokat segített, hogy a furat mélységét be tudtam állítani, nem lehetett elrontani sem. Rendkívül könnyű a fúrószál cserélése is. Ezeknél a gépeknél mindig elbűvöl a mérnöki zsenialitás, vagy ezt már mondtam párszor? Az első drukk után, túlzás nélkül, bátran belejöttem a falfúrásba, úh. most semmi sem tántoríthat el a folytatástól. Bizonyára sokan megmosolyogjátok mindezt, mert gyakorlott profik vagytok, a kezdőket azonban hadd lelkesítsem azzal, hogy sokkal könnyebb falat fúrni, mint, amilyennek látszik.
Egy tök egyszerű fém tartót szereltem fel. Annyira nem karakteres darab, de belesimul az egészbe, szárítás szempontjából pedig praktikus és főleg helytakarékos.
Mutatom közelről is, hisz mégiscsak az első darab. A csavar süllyesztését egy kedves barátunk bevállalta, amúgy is az ő felügyelete alatt zajlott a munka.
Mivel a fürdőszobáról esett a legkevesebb szó a felújítás óta, ideje, hogy megmutassuk. Egyszerű lett.
Nem csak a törölközők, a méretre készült fabútorok a helyükre kerültek. Kis üveges szekrény a falra, alá szennyes tartó, amely egyben lerakó asztal is. Utóbbit úgy kértük, hogy levélszekrény szerűen lehessen beledobni a ruhákat és jól szellőzzön. A fali szekrény pedig helyes romantikus lett az üveges ajtajával, amibe végre pormentesen tárolható minden tisztálkodási és pipere kellék.
A falra feltettük (mit feltettük, felfúrtuk!) a férjem balatonos plakátját, a mennyezetre pedig fekete textilkábeles hagyományos égő került. Ezzel ismét frissült(=vékonyodott) a feladatlistánk. Éééés, ami a legjobb, folytatjuk!
Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté
