Mielőtt rátérek a beszámolómra, mivel haladtunk a lakásban, egy tapasztalatot szeretnék megosztani azokkal, akik hozzám hasonlóan versenyt futnak az idővel, gyakran sikertelenül. Például ritkán jut akár fél napjuk, otthoni lakásrendezős, dekorálós munkákra. De igazából két tapasztalat lesz ez, ha már az idő és a beosztása szóba került. Aki ebben a témában profi, bátran görgessen a csillagozott részhez.
A minap a blog facebook oldalán is megosztottam, hogy azon töprengek, miért tartott ilyen sokáig a vizsgafeladatról szóló beszámolóm megírása, miért volt ekkora szünet a blogon.
Rájöttem, hogy az elmúlt év mi mindenről szólt: lakásfelújításról, beköltözésről, kiárusításokról (bűnös gyűjtögetésem okán), lakberendezős iskolai záróévről. És mindezek mellett temérdek munkáról, hogy a felújítás után anyagilag helyrerázódjunk.
Amikor azon morfondírozom, miért nem teljesítek 200%-on jó egy kis mérleget csinálni, hogy mi az, amit viszont elég szépen megoldottam. Ráadásul manapság valahogy elfelejtünk arra gondolni, hogy néha pihenni is kell...
Idő kell, hogy feldolgozzak egy-egy életszakaszt. Idő kell, hogy újra feltöltődjem. Idő kell, hogy erőre kapjak. Hogy figyelmesebb legyek, újra befogadó, és a kapottakat tovább adni képes. Ez mind-mind idő.
Úgy látszik, most ennyi idő kellett, hogy tovább tudjak indulni. Valószínűleg nem egy Olvasó ismert magára most, ugye? Folytatom. A leállás újabb tapasztalattal és felismeréssel gazdagított: hogy a kicsit nem becsülöm.
Időközben történtek ugyan apróbb haladások nálunk, de ezeket nem értékeltem különösebben, nem is adtam hírt róluk.
És éppen itt a lényeg! Azt kellett felismernem, hogy csak kicsi lépésekben tudok haladni, másként nem fér bele a jelenlegi időbeosztásomba. De, ha ezeket a kis időmorzsákat ügyesen szervezem a kötelező munkák mellé, akkor lesznek eredmények is. Igaz lassabb tempóban, mint szeretném. Tehát, ahelyett, hogy várom, legyen fél napom egy-egy itthon eltervezett munkára, és borzasztóan frusztrál, hogy addig nem haladok semmit, piciny lépésekre bontom a nagy feladatot. Éppen akkorákra, ami belefér a szoros időbeosztásba.
Így most épp számot vetek, melyik helyiségben milyen munkák vannak hátra, és mennyi időt vesznek igénybe.
Táblázatba foglalom, és kitűzök fontosabb állomásokat, határidőket – például születésnapok, karácsony, más évfordulók –, hogy addigra hova szeretnék eljutni. Nem esek kétségbe, ha nem teljesülnek 100%-ig, de egy részük biztosan fog.
Külön feltüntetem azokat, ahol segítségre is számítok, mert az sem egyértelmű, hogy a férjem ráér, hisz ő ugyanúgy be van osztva, mint én. Szóval az eddiginél átgondoltabb szervezés, több türelem, és több elégedettség is kell az új tervek megvalósításához.
Nyilván néhányan most megmosolyognak, ahogy éppen feltalálom a spanyolviaszt. Pedig magam sem hiszem így. A munkahelyek világából mindnyájan ismerjük a fentieket, de az otthoni élethez ritkán készítünk táblázatokat. Viszont, úgy tűnik, néha hasznos lehet. Meglátjuk, most majd levizsgázik.
***
Zárszónak, íme a beszámoló egy kisebb lépésről. Beszámoltunk a lámpaprojektről, hogy több régi darabot is renováltunk, és nekiestünk a konyhai csillárnak, amit szakszerűen szétkaptunk. Viszont elmaradt a finálé.
A konyhai DIY lámpáink után a csillár is a helyén van, több hónapja, és szépen funkcionál.
Végül meghagytuk eredeti színében, többek között azért is, hogy mielőbb felkerüljön. Némi vita előzte meg az égők kiválasztását, a férjem erre a kisebb méretre szavazott, én sokkal nagyobb gömböket szerettem volna. Abban maradtunk, hogy legközelebb azok jönnek (ha 8 év múlva ezek kiégtek, hahaha).
Felkerült egy helyes kis csendélet is a konyhába, egyike a lakásban talált festményeknek, amit megszerettünk. (A fotóért mindenkitől elnézést kérek!)
Ugyancsak sort kerítettünk a szekrényfogantyúk felszerelésére is. A korábban ideiglenesen használt, egyébként remek (buhera) öntapadós textil szalagok helyett, végre normális fogantyúink lettek.
Apropó, ha már tennivalók listája, a nappali és a konyha élen jár, de erről később. Arról viszont hamarosan hírt adok, hogy szintén régi adósságomat törlesztettem a szobanövényeinknek. Valamint szó lesz róla, hogy miért készültünk el – a fentieket is megcáfolva – extra gyorsan a hálószobánk befejezésével. Jelenleg ez az a helység, ami 98%-os készültséggel listavezető. Pedig hogy utáljuk suszter cipőjét!
Babarczy Veronika
