4.jpg

Talán emlékeztek, a csipkés cikkünkre, amikor minden csipkés alkotást fokozottan észrevettünk. Így csodálkoztunk rá a Fabric csokoládéra is, épp a fenti fotót felfedezve az interneten. Azóta megismertük az ízeit és a történetét is. Utóbbi külön is izgalmas volt. Nem csak egy magyar sikertörténetnek örülhettünk, hanem annak is, ahogy a szálak kedvesen összeérnek, inspirálják egymást, de ez a történetet olvasva kiderül majd.
Megkértük Szeleczky Takács Viktóriát, hogy mesélje el a műhely történetét. Közben nézegessétek a különböző fajta, gyönyörűen csomagolt csokoládékat!

1.jpg

– A Fabric 2012-ben nyitott, de előtte 2 évig tanultam, kísérleteztem az ízekkel, formákkal – kezd bele a történetbe Viki. – Rengeteget utaztam és ahol csak jártam, kóstoltam és kerestem az új fűszereket. Alapvetően formatervezőnek készültem, de nem sikerült a felvételi, úgyhogy a felvételis évek alatt elvégeztem a Dekorsulit és közben folyamatosan rajzoltam, terveztem. Aztán úgy döntöttem, hogy hátrébb kell lépnem, nehogy besavanyodjak és elkezdjem magam sajnálni a sikertelen felvételik miatt. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem tévés szerkesztőként dolgozni, közben pedig a Szegedi Tudományegyetemen elvégeztem a kommunikáció szakot.

15.jpg

Egy gyerekműsor főszerkesztője voltam, amikor éppen témát kerestem és rábukkantam egy magyar csokoládéműhelyre. Egy iparművész készítette a csokikat és gyakorlatilag szerelembe estem. Nem önmagában a csoki nyűgözött le, hanem a gasztronómia és a művészet találkozása egy helyen. Az első pillanattól tudtam, hogy ez nem csak egy hobbi lesz. (Íme a történetek találkozása: korábban Csiszár Katalinról és a Rózsavölgyi manufaktúráról is készült cikkünk, a Népszabinak.)

3.jpg

Két év után végül elindult a műhely a csipkés táblákkal: 8 ízzel kezdtünk, jelenleg 16 féle táblás csokink van. Kezdettől fogva termőhely szelektált alapanyagokat használtam, de most már több csokink is kis ültetvényekről érkezik.

2.jpg
Közben készültek új formák is a csipkés mellé: kövirózsás tábla, apró bagoly formájú bonbon (egy párizsi régiségpiacon akadtam rá egy levélnehezékre, ebből készült a forma), csipkeszíves szerelmestábla és egy gyerekcsoki, amely Szegedi Katalin Lenka című könyve alapján készült.

13.jpg

10.jpg
Idén a londoni Academy of Chocolate Awards-on a mexikói étcsokoládénk kakaóbab tuile-lel bronzot nyert, ami nagyon sokat jelentett nekem.
Amikor elkezdtem az egész csokis dolgot, elhatároztam, hogy mindig jelentkezni fogok erre a versenyre, mert ennél fontosabb verseny nem létezik ebben a szakmában. Két évente indul, úgyhogy most indultam másodszor. Arról álmodoztam, hogy egyszer, még nyugdíjas korom előtt nyerjek itt valamit. Nagy dolog ez nekem, nem csak szakmailag, hanem magam miatt: 35 évesen váltottam, amikor éppen egy nagyon nehéz időszakon voltam túl. Sosem gondoltam, hogy nem kellett volna belevágni, de egy ilyen díj mindenképpen megerősít.

Két hete pedig a Grate Taste Awards-on 2 csillagot nyertem a citromos-fahéjas fehércsokoládémmal. Ez a csoki már az induláskor is létezett és bár rengeteget változott az ízlésem, mind a mai napi nagyon szeretem, ráadásul a férjem kedvence.

14.jpeg

Hamarosan elindul egy új brand egy nagyon jó barátommal közösen. A Fabric testvére lesz, de picit merészebb, kísérletezőbb ízekkel és természetesen új formával, csomagolással.

12.jpg

Továbbra is nagyon lelkes vagyok, szeretnék rengeteget tanulni. Állandóan tele vagyok tervekkel. Gyurmával a zsebemben járok, hátha meglátok valamit, amit nem hozhatok haza. – mondja mosolyogva.

Miközben Vikit hallgattuk, a büszkeség jó érzése töltött el, mintha magunk is végigküzdöttük volna mindazt, amit elmesélt. Büszkék vagyunk a bátorságára is, hogy 35 évesen váltani mert, és nem utolsó sorban az eredményeire, amelyeket a világversenyeken elnyert. Bizton állíthatjuk, ez még csak a kezdet!

Babarczy Veronika
fotó: Fabric csokoládé
8.jpg