Megnézegettem a korábbi karácsonyi cikkeinket.
2011-ben ajándék ötletünk is volt: Minta huzat - párnát ajándékba, és az ünnepre is készült egy kis bejegyzés: Amikor karácsonyról mesélünk Szilveszterre az otthonról, az ünnepi asztalról, a krampampuliról írtunk.
2012-ben a blog szerzőivel ünnepi sorozattal készülődtünk, amely szebbnél szebb és nagyon személyes írások sora volt: "Szeretettel betekerve" Kiss Renitől, Ünnep az élet Barsi Boglártól, Last minute Bódis Orsitól, Ünnep hagyományból szőve Kuba Cilitől. A mi beszámolónk pedig így festett: Sánta Klausz - bicebóca karácsony, hisz akkor ünnepeltük mindketten lesántult bal lábbal.
A 2013-as cikk beszédes címe: Költözős karácsony, vándorlós vízkereszt, hisz akkor már minden a költözés jegyében zajlott. És ez az ünnep volt az utolsó rendezett élmény az életünkben. Szinte mostanáig.
Ez nem panaszkodás. Sőt! Inkább alkalom egy örömteli mérlegre, amit úgy állítanék föl, hogy tavaly ilyenkor önszántunkból egy nagy kavarodásba csöppentünk, amit mostanáig sikerült – úgy, ahogy – ismét rendezni. Decemberben az ünnep közeledtével akaratlanul is számot vetünk, vissza-visszatekintünk az elmúlt évre. A mi számadásunk olyan állomásokat jelent, hogy kiköltöztünk, aztán be – egy baráti lakásba –, onnan újra ki, majd be a sajátunkba.
Mindeközben hónapokig felújítottunk: drukkoltunk, hogy száradjanak a falak a tél közepén, szaladgáltunk, elintéztünk, szerveztünk, leveleztünk, telefonáltunk, megrendeltünk, reklamáltunk, alkudoztunk, beszereztünk, cipekedtünk, visszamondtunk, újra és újra megálmodtuk, elrontottuk, elszámoltuk, elmértük, kompromisszumra jutottunk, tévedtünk, beláttuk (vagy nem láttuk be), utaltunk, költöztünk, pakoltunk, dobozoltunk, port nyeltünk, először aludtunk itt, először főztünk, kiárusítottunk, először fűtöttünk be, és mindeközben szép lassan berendezkedtünk. Valamennyire.
Tavaly karácsonykor készült nagy mézeskalács szívet eltettük, hogy az új lakást is díszítse.
Most egyszerűen csak hálatelt szívvel nézünk vissza arra, hogy mindezt meg tudtuk csinálni. Már elterveztük a karácsonyfa helyét – néhány bútort majd meg kell mozgatni hozzá, főleg azokat, amik amúgy is eladók, de ez már rutin –, és szép csendes ünneplésre készülődünk. Hogy először sütünk itt mézeskalácsot, bejglit, először járja át a lakást a mi karácsonyunk illata.
Mindnyájatoknak meghitt, békés karácsonyt kívánunk!
Babarczy Veronika
Oláh Gergely Máté
(Még rengeteg meló maradt, tartsatok velünk jövőre is! B.Ú.É.K!)
