A víz drága és egyre drágább lesz. Spóroljunk a vízzel, és mégis legyen üde a zöldségeskertünk! Erre a legjobb megoldás: a mulcsozás.
A talaj szerves anyaggal való beborításának a víztakarékosságon kívül számos előnye van. A mulcs védi a legfelső, biológiailag aktív talajréteget a kiszáradástól, a közvetlen napfénytől és az erős széltől. A legkézzelfoghatóbb előnye, hogy meggátolja a víz felesleges elpárolgását, mivel árnyékot tart. A jól elkészített mulcstakaró értéke számszerűsíthető, ami egyrészt az alacsonyabb vízszámlával, másrészt a locsolással megtakarított idővel fejezhető ki.
Korábban sokat erőlködtünk, hogy gyönyörű zöldséges kertünk legyen, de nem akart sikerülni. Mióta mulcsozunk, ez megvalósult. Megfigyeltük, hogy a mulcs alatti nedves rétegben a szerves anyagok folyamatos lebomlása által a mulcs elősegíti a talajéletet, így a talajban levő mikroorganizmusok állandó tápanyagellátásban részesítik a növényeinket. Minél nagyobb a talajélet aktivitása, annál jobb lesz a talaj termékenysége. Sőt a helyesen elkészített mulcsozás megszabadít a gazolás gondjától is.
A fedetlen talaj seb a Föld felületén. A természet mindig arra törekszik, hogy a Föld felületét növényzet borítsa. Ennek az az egyszerű oka, hogy a talaj az időjárás változásaival szemben védtelen és kiszolgáltatott, ha nincs növényzet, ami óvja a károsító hatásoktól. A két legfőbb károsító hatás az UV sugárzás és tápanyag kimosódás az egyre hevesebb esőzések miatt.
A felerősödő klímaváltozás Magyarországon is érzékelteti negatív hatásait. A nyarakra az extrém hőség, a magas ultraviola sugárzás valamint a ritka, de nagy mennyiségű, igen intenzív esők jellemzők. A talaj és a növények számára egyik sem kedvező, ezért védelmükről legjobb mulcsozással gondoskodni.
Az erős UV sugárzás rossz hatással van a talajéletre, mivel az lerontja, sőt, egyes esetekben megszünteti a mikroorganizmusok hatékony működését. Ha egy csupasz talajfelületre egy deszkát fektetünk, akkor megfigyelhetjük, hogy a deszka alatt a talaj még akkor is nedves marad, amikor a nem takart talajfelület már cserepesre száradt. Ha a deszkát megemeljük, akkor különböző kis élőlényekkel, pókokkal, gilisztákkal, egyéb élő szervezetekkel találkozhatunk.
Az intenzív, nagy erejű csapadék a talaj eróziójának elsődleges kiváltója. A nagy mennyiségben lehulló csapadék nem csak kimossa a talajból a tápanyagot, hanem a kilúgozódásához is vezet. A morzsalékosan megmunkált talajfelület kicserepesedik, a talajon repedések jelennek meg, ami felgyorsítja a nedvesség kipárolgását a talaj mélyebb rétegeiből is.
Ezzel az eljárással tehát meggátoljuk, hogy a talaj csupaszon, fedetlenül maradjon.
Ez több módon történhet. A biokertész arra törekszik, hogy a mulcsozáshoz a kertjében fellelhető növényi maradékokat, zöldségnövények leveleit, torzsákat, szalmát vagy fakérget használja fel. Ezen túl alkalmas a fűnyírás után összegyűjtött fű, vagy olyan időszakos haszonnövények, amikre a kinyűvés után többé nincs szükség. Tipikusan jó erre a célra a zöldborsó vagy zöldbab szár, illetve a gazolás után felnyűtt nyomnövények is, amennyiben nem áll fenn az elmagzás veszélye. Mivel a zöldségfélék közül a paprika vízigénye köztudottan nagy, ezért mi a paprikaágyás kiszáradás elleni védelméről mulcstakaróval gondoskodnunk. A borsó szára kiválóan alkalmas erre a célra.
Elkészítése bár kezdetben sok munkával jár, mégis megéri a vesződséget, mert ez bőségesen megtérül a megspórolt locsolással és kapálással!
A munkát úgy kezdjük, hogy lazítsuk meg a talajt és gereblyézzük porhanyósra. Ezután, ha van, hintsünk szét félkész komposztot a mulcsozandó felületen, ami abban segít nekünk, hogy azonnal beindítja a mulcs alatti aktív talajéletet.
A mulcsot a sorok mindkét oldalán kb. 5-10 cm-es vastagságban terítjük szét, úgy, hogy a sorok szabadon maradjanak. A képen egy frissen készített mulcstakaró látható. A zöldborsó sorának 2 oldalára lekaszált füvet terítettünk.
Ne féljünk attól, hogy vastag a mulcsréteg, ugyanis a nap gyorsan kiszárítja, ennek következtében pedig úgyis jelentősen összeesik. Arra ügyeljünk, hogy minél kevesebb rés maradjon, ahol a nap kiszáríthatja a talajt, illetve a gazok kinőhetnek. Pár hét után a mulcs vastagsága és állaga szemmel láthatóan megváltozik.
Ökölszabályként elmondható, hogy azokat a növényeket érdemes mindenképp mulcstakaróval védeni, amelyeknek egyébként is magas a vízigényük. Ilyen például a képen látható paprika, melynek ágyását a kertből lenyírt fűnyesedékkel mulcsoztunk le.
Egy másik paprika ágyás mulcsozásához a zöldborsó szára is nagyszerű alapanyagként szolgált.
Amennyiben nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű mulcs, úgy a sorrendet a növények vízigénye szerint állítsuk fel. Ha viszont elég alapanyagunk van, úgy a gyümölcsfák csurgóját is érdemes lefednünk.
Érdekes megfigyelni, ahogyan a mulcs a komposztban található mikroorganizmusok hatására elsősorban a földdel érintkező felületen korhadásnak indul. Gyakran, mire a haszonnövény betakarítására sor kerül, a mulcs is nagy részben lebomlik. A nedves talaj felületén nem szűnik meg az élet. A talaj minőségéről a mikroorganizmusok a szerves növényi részek lebontásával gondoskodnak.
A tapasztalat azt mutatja, hogy jóval kevesebb locsolással kapálással gyönyörű, ízletes növények termelhetők még gyengébb talajokon is.
szöveg és fotó: Kovács Mihály
