A zilált állapotokat, amivel a felújítás és a beköltözés járt, már eleget láttátok. Reméljük, a hosszúra nyúlt krónika nem volt haszontalan, és hasonló élethelyzetre adtunk pár jó ötletet, átgondolni valót.
Továbbra sem ígérünk nagy tempót, de szépen apránként alakul a rend. Húsvétra csak összekapjuk magunkat!

Az első hétvégére, amelyet az új lakásban töltöttünk, mindenképpen fontosnak éreztük, hogy legalább az asztal környéke szép legyen és le tudjunk ülni. Szerencsére a néni ránk hagyott egy "vadi új" rezsót, azon készült a kávé, mert a főzőlapot csak később kötötték be. Sőt, konyha sem volt pár napig.

IMG_9071.jpg

Jól esett leülni, jól esett, hogy újra magunknál vagyunk. Persze lehetett volna még később költözni, amikor már minden készen van, de mi a tábori változat mellett döntöttünk. Nyilván ez nehezített pálya, de már nagyon akartunk jönni.

IMG_9080.jpg
Az egyik legfontosabb lépés a rend felé: a konyha. Asztalos összeszerelte nekünk a bútort, amely ezúttal igen egyszerű lett (korábban írtam a legutolsó verzióról: itt), aztán már csak a gáz és víz bekötésére kellett várni. (A zöld üveg Apósom borát, a másik Apámtól kapott mézet tartalmazott – hűséges kísérőink voltak mindeddig.)

IMG_9093.jpg

Közben elkezdtük felszámolni a dobozhegyeket. Nem hülyeség beszámozni a dobozokat, mert ha nem is a megfelelő helyiségbe kerültek (írtam a bénázásomról), legalább a tartalmukat ismerjük. 

IMG_9067.jpg

Mindenféle üvegfelületek megtisztításával bíbelődtünk. A durvábbaknál pengére is szükség volt.

IMG_9094.jpg

A lájtosabbakat pedig csak úgy hagyományosan.

IMG_9049.jpg

Az állapotok továbbra is inkább kócosak, de lassan kialakulnak rend-szigetek.

IMG_9066.jpg

Eléggé inspirál minket, hogy felszámoljuk a dobozrengeteget, mert mindaddig az összes multi képviselteti magát a lakásunkban. Egyelőre a dél-amerikai banánforgalmazók viszik a pálmát, de szoros a verseny a pelenkásokkal.

IMG_9068.jpg

Babarczy Veronika
fotó: Oláh Gergely Máté