Falatnyi, de legyen tágas – gondoltuk a kis fürdőszobácskáról. Hát hogyne!
A téblábolás után, amikor eldöntöttük, hogy a tettek mezejére lépünk, azért volt még egy kis huzavona a fürdőszobai burkolat körül. Itt is ugyanazok voltak az adottságok: jócskán emelkedne a padlószint, ha a burkolat nem vékony.
Apropó, huzavona! Köszönjük a biztató kommentjeiteket, amiből az derült ki, hogy nem csak minket támadott meg a döntésképtelenség kórja. Szerencsére már elmúlt azóta.
Nem tudom, ki hogy van vele, de nem mindig könnyű elengedni az ötleteinket. (Ez egy másik kór...) Megszerettük a cementlapot.
Úgy éreztük, egy régi lakáshoz ideális burkolóanyag. Most is így érezzük, de az ésszerű szempontok is fontosak. Igaz, amit találtunk, árban kedvező volt, de a szállítása nem lett volna egyszerű (és olcsó). Végül az alig 4 m²-s helyiségünk esetében az is beleszólt a döntésbe, hogy kifejezetten jót tesz neki a világos felület.
Ezért is választottunk végül egy spanyol járólapot, amit az előző cikkben is bemutattam.
Igaz, nálunk kb. a negyede az alapterület, mint a fotón – jelzem előre, hogy majd ne csalódjatok. Picit várni is kell rá, mire ideér Magyarországra, de logisztikai szempontból pont belefér. Hogy tetszik?
Eközben elkészültünk a konyhával. Kész képet most nem is tudok mutatni, mert annyira gyorsan zajlanak az események, hogy kivételesen kattintani sem volt idő. De biztosíthatok mindenkit, szép lett, és amint lehet, megmutatjuk.
Babarczy Veronika
P.S. Itt majd egy szép küszöb lesz...
