A jótékonykodás és önkéntesség mindig is közel állt a szívemhez. Korábban is megtaláltam a módját, hogyan teljesedjek ki ezen a téren: legyen szó lóti-futi munkáról filmforgatáson, vagy egy, az önkéntesség fontosságára felhívó graffiti festéséről.
Mind-mind közösségi élmény. És azon túl, hogy hasznos része lehettem ezen megvalósulásoknak, személyiségformáló szerepük sem elhanyagolandó. Minél több impulzus ér, pontosabban, minél többet engedek magamhoz közel, annál többet tudok adni.
Egy napon rátaláltam a Magyar Élelmiszerbank Egyesület felhívására. A választás szabad volt: főzzünk, süssünk, vendégeljük meg a barátainkat, invitáljuk kollégáinkat egy közös ebédre. A lényeg ugyanaz: a hozzájárulásukat a lakomához az egyesület kapta meg, amely összegből rászoruló családokat segítenek élelmiszerekkel.
Már az is zseniális érzés volt, amikor az alapítvány kapcsolattartójával beszéltem, hogy én miként szeretnék ebben az akcióban részt venni. Volt egy elképzelésem, amelyben maximális támogatást kaptam.
Két hétig rendületlenül sütöttem a répás tündértortákat. Rendeltek barátok, családtagok, régi kollégák, a kedvenc fogorvosaim, egyszóval mindenki, akihez eljutott a hírem. Majd’ 40 ezer Ft gyűlt össze a megmozdulás végére.
Büszke voltam. Igen, magamra is és azokra is, akik támogattak és részesei voltak a történetnek.
Bódis Orsi
