Naplóbejegyzés
Szerda van. Egy átlagos szerda. Nem tudok egy helyben ülni. Már nem szeretek malmozni. És, ha egyszer valamit a fejembe veszek, azt véghezviszem. Csak először ki kell mondanom hangosan; ez a legnehezebb lépés. És amikor ez megtörténik, borul minden. Csak semmi elkényelmesedés, pihenés!
Így ma beszélgettem a főnökömmel. Hogy a nyáron tovább megyek. Hogy mennem kell. Nem, még nincsen másik munkahelyem, de azt érzem, hogy ezt az időszakot le kell zárnom. Igen, sírtam is.
S eztán kedves Olvasóim! Csütörtökön jelentkeztem egy újonnan nyitott cukrászdába. Még aznap este hívtak interjúra. Vasárnap délután voltam „próbasütésen”, és még aznap azt mondták nekem: „Orsi, rád van szükségünk.”
Hétfőn felmondtam a munkahelyemen. Nehéz időszak következett: 30 napig tartó búcsú a kollégáktól, akiket imádok és közben barátkozás-ismerkedés egy izgalmas, új világgal. Egy ismeretlen világgal: ugyanis paleolit süteményeket készítünk, vagyis gyakorlatilag nem használunk lisztet, tejtermékeket, cukrot.
Tartom magam ahhoz, hogy a kihívások, a változások visznek előre. És ez nem szerencse kérdése, nem véletlen. Újra tanulhatok és ez örömteli dolog. És az örömöm minden íze, illata érződik a munkámon, a szenvedélyemen.
A Zabpelyhes-bazsalikomkrémes ha nem is paleo, de paleo jellegű süti. Remélem, kedvet kaptok kipróbálni.
6 tojásból, 100 g nyírfacukorból, 130 g őrölt zabpehelyből és 50 g kakaóporból piskótát sütöttem.
Egy csokor friss bazsalikomot kiforraltam tejszínben, amit aztán visszahűtöttem. 250 g mascarpone sajtot kikevertem 60 g nyírfacukorral, 2 db lime héját belereszeltem, levét belefacsartam. A tejszínt felvertem, zselatinoldatot kevertem bele, majd hozzáadtam a mascarpone-hoz.
Ezzel töltöttem be a lapokat.
