Gyakran megállapítjuk egy-egy lakásról, hogy milyen szép, magazinokat is szép otthonról, házról neveznek el, de jó illatú lakásról senki nem beszél. Egyszerre érzem fontosnak, ugyanakkor picit banálisnak a témát, ezért is tartott el egy darabig, hogy nekiüljek ennek a bejegyzésnek.
Mert, ugye – gondolnánk – a szellőztetés, a lakásunk friss levegője olyasmi, ami mindenkinek magától értetődő. Mégis, elég csak néhány lakásba belépni, máris egyértelmű, hogy van miről beszélgetni.
A témát egy kis megjegyzés indította el bennem, egy idős férfi visszaemlékezéseiben ír arról, hogy gyerekkorában a Nagyanyjával rózsaszirmokat sóztak le, ami télen aztán fantasztikus illatot hozott a lakásba.
A saját gyerekkori emlékeim lakásillat kategóriában a reggeli szellőztetéseket és a gyakran kint szellőztetett ágynemű illatát őrzik – Anyám a kellemesen szeles napokon mindig kitette őket átlevegőzni. A ruháink is kint száradtak. Életre szólóan meghatározóak ezek az illatok. Azóta is kint szárítom a ruhákat, szerencsére mindig úgy jön ki a lépés, hogy van hozzá udvar. 
Még a mészre emlékszem, a kamránkat és a konyhát évente magunk meszeltük. Olyankor mindent ki kellett hordani, egész nap takarítottunk, aztán vissza. A lekvárok büszkén álltak a polcokon, hosszú, tömött sorban. (Azóta is olyan lakásra vágyom, ahol meszeltek a falak. Csak érdekesség képen: az olasz vidéki házakban máig mészalapú festékeket használnak, amellyel gyönyörű színeket és sajátos karaktert adnak a falnak. Csak egyszer szagoljatok bele egy meszelt ház levegőjébe, onnantól csak ilyet szeretnétek!)
Mindig is foglalkoztattak az illatok, pontosabban az, miként lehet egy lakás levegője friss, kellemesen kiszellőzött. (A férjem szerint vizsla vagyok, ez az oka. Van benne valami. Már azt is megérzem, ha a tej épp megsavanyodni szándékozik.)
A konyhánk tervezésekor hosszasan tanulmányoztam a szellőzőket és gyűjtöttem róluk mások tapasztalatait. Lényegében az derült ki, hogy vannak az olcsó és nem jó teljesítményűek, meg a jobb fajta drágák, de ezek sem nyújtanak teljes körű megoldást. Marad a – télen nem túl takarékos –, alapos szellőztetés.
És azok a praktikák, amelyeket ősidők óta ismerünk, csak mostanában sajnos kiszorítják őket a sokszor gyors és praktikus, de az egészségere gyakran ártalmas kemikáliák.
A minden napos szellőztetés csodát tesz. Legyen akár csak 5 perces. Télen is! Ha az idő és a lakásunk zaj- és egyéb viszonyai engedik, legjobb nyitva tartani az ablakokat egész nap. És persze az az ideális, ha együtt jár a rendszeres és alapos takarítással – korábbi cikkeink, amelyek igazán kedvet csinálhatnak hozzá itt, itt és itt.
Meggyőződésem, hogy egy lakásban azért van szükség a fából, gyékényből, kenderből és más természetes anyagokból készült tárgyakra, mert ezekből az illatokból tevődik össze az a sajátos illatkörnyezet, ami a mi személyes sajátunk.
Nem eléggé köztudott, hogy a szobanövények mekkora szolgálatot tesznek a lakás levegőjének frissen tartásában, a páratartalom optimalizálásában. Látványuk és jelenlétük pedig határozottan jót tesz a lelkünknek (lásd: környezetpszichológiai cikkünket a témában).
A házilag előállított potpourri, azaz szárított, illatosított gyógynövények, virágszirmok, gyümölcsök mindezt jótékonyan kiegészítik. 
Az imént emlegetett illatos rózsaszirmokról, fenyőszeszről, füstűzőről és más hasonló okos ötletekről pedig itt olvashattok bővebben. Ne hagyjátok ki, remek összefoglalás!
Azt mondják, az illatok mélyen meghatározóak számunkra. Az emlékeink is gyakran kapcsolódnak illatokhoz. Eszerint az otthon illata mélyebben meghatározza a hogylétünket. Törődjünk vele!
Babarczy Veronika
