Azon megtévedt embertársaink, akik valamilyen eszement okból nem tartják fontosnak a fák ültetését, mert esetleg maguk termelik meg a szükséges oxigénjüket, jó mikroklímát biztosítanak maguknak, vagy nem igényelnek susogó lombokat a kikapcsolódásaikhoz és kifejezetten zavarja őket, ha fákat látnak, nem valószínű, hogy faültetésre adnák a fejüket. Mindenki más viszont szívesen ültet, vagy ültetne fát. Például, mert olvasta a cikkeinket a fák sanyarú sorsáról, és tudja, hogy erre nagy szükség van, de esetleg nem egészen tudja, hogyan is lásson hozzá. Nekik gyűjtöttünk össze jóféle gyakorlati tanácsokat, tudnivalókat a faültetés – egyáltalán nem ördöngös – mikéntjéről.
1. lépés : a helyszín kiválasztása
Leendő faültetőként nézzünk szét, friss szemmel a környezetünkben. Szakítsunk minden eddigi belénk plántált téveszmével, miszerint a faültetés bonyi, a fa sok bajjal jár és egyébként sem fér el. Találni fogunk jó helyet! Legegyszerűbb, ha saját kertünkben tudunk ültetni. Elszántabbnak kell lennünk, ha közterületre, utcára, köztérre kívánunk fát telepíteni – ez esetben a helyi önkormányzattal kell felvennünk a kapcsolatot (egyeztetni a helyszínt, ne közművekre ültessünk rá, vagy ne oda, ahol egy év múlva hipermarket-építés miatt mindent ledózerolnak).
De ültethetünk óvoda, iskola, templom, kórház kertjébe, öregek otthonához, stb, mindezt nyilván a működtetőkkel egyeztetve.
Még elszántabbak az extremitásokig is elmehetnek: burkolt felületek visszabontásával addig ökológiai sivatagokat fásíthatnak, vagy tetőre is telepíthetnek fát, ha az épületszerkezet ezt lehetővé teszi, ill. ennek érdekében módosítható. Általános szabály: olyan helyre telepítsünk fát, ahol a későbbiekben gondozni, öntözni is tudjuk (lásd a 7. és további lépéseket). Kivételek vannak, de szintén fontos szabály, hogy ne ültessünk nagyobb fa árnyékába, ház, más építmény tövébe. Közterületen egyéb szabályokat is be kell tartanunk, főleg városi környezetben - ezekről szintén tájékozódjunk az önkormányzatnál, de ne rettentsen a hivatalok esetleges „packázása”! Romantikusok, hagyománytisztelők ültethetnek fát gyerekeknek, barátoknak, születésre-, szülinapra, vagy emlékül is.
2. lépés: a fa kiválasztása
Lehetőleg hazánkban honos fát ültessünk. Ez nem nacionalizmus, viszont ésszerű és derék lépés: ezek a fák érzik leginkább jól magukat nálunk, igaz, a divat mást diktál, de ne törődjünk a tuják, leylandciprusok előrenyomulásával! Nézzünk utána a honos fák listájának és válasszunk közülük lomblevelű fát! Tájékozódjunk a várható korona-méretről is.
Városi környezetbe általában szárazságtűrő(bb) fákat válasszunk, strapabíróbbat, mint saját kertbe. Ha igazán klassz oxigéntermelő-árnyékoló fában gondolkodunk, a lehető legnagyobb lombkoronát növesztő, legnagyobbra növő fát válasszuk, ami a kiválasztott helyen még elfér. A honos fafajok közül válasszunk olyat, ami nem törpe, nem szomorú, nem csavart, nem tarka levelű, mivel ezek általában kényesebbek. Ha van helyünk szép honos hársakat, juharokat, kőriseket, tölgyeket és egyéb hazai fafajokat telepítsünk. 
A faiskolákban (lásd 3. lépés) latin nevekkel jelölik a fákat. Nem kell latinul tanulnunk, de tudjunk róla, hogy teljesen bizonyosan csak a latin név fogja megmondani nekünk, milyen fáról is van szó (a magyar név néha félrevezető). Például az Acer platanoides a honos platánlevelű juhar, nem pedig a zöld juhar (Acer negundo), egy jövevényfaj amit semmiképpen sem szeretnénk ültetni, mert gyomosít és tönkreteszi terjedésével honos ártéri erdeinket, no meg nem is olyan szép szegény… További odafigyelést kíván, hogy a faiskolában a fáknak általában még egy harmadik neve is van! Ez a fajtát (díszfaiskolai nemesítés) jelzi. Az ördög itt is a részletekben rejlik: például Fraxinus ornus ’Mecsek’ olvassuk a fa címkéjén. Fraxinus ornus - virágos kőris, szép hazai fánk közepes lombkoronával, szárazabb helyekre, de a ’Mecsek’ szócska ennél a fánál a szabályos gömb alakú koronájú fajtát jelzi, amely drágább, mint az alapfaj (a Fraxinus ornus), gyakrabban árulják, viszont nekünk kevésbé van szükségünk rá, keressük az alapfajt inkább!
3. lépés: a fa beszerzése
A cikk szerzője feltétlen híve a minél egyszerűbb, költségkímélő, házi megoldásoknak, most mégis azt tanácsolja: ne ültessünk át a természetből kivett fát - kivéve, ha bizonyosan tudható, az ottani fákat rövid időn belül úgyis kiirtják. Ebben az esetben szép tett az „átmentés”, de egyébként jobb a faiskolából beszerzett fa ültetése. (Kivétel lehet a saját facsemete, pl. tölgymakkból nevelt tölgy, amelyet még gyerekkorában átültetjük új helyére.) A faiskolában nevelt fák gyökérzete alig várja, hogy kiszabadulhasson, addig szűkös helyéről, és hálásan szétnyújtózkodhasson új helyén. Válasszunk konténeres vagy földlabdás fát (ne szabadgyökerűt), ezeknek a gyökérzete védett. A faiskolai hivatalos méretet 1 m-rel a föld feletti törzs-körmérettel (pl. 10/12, 12/14) és az ún. iskolázás számmal (pl. 2xi, 3xi) adják meg. Általában jó, ha 8/10 vagy 10/12-es méretű, 2xi fát veszünk. Nézzük át a törzset, az ágakat, a leveleket is – ne legyen rajtuk seb, korhadás, gyanús folt, kártevő. A konténer-földlabda méreténél kb. kétszer akkora ültetőgödröt kell ásnunk, és a szállítás szervezéséhez sem mindegy, milyen magas és milyen nehéz az egész fa. Télen, fagyos időben és nyári forróságban ne ültessünk. Ha az ültetőgödör ásásakor nem akarunk kiszúrni magunkkal, ne csapadékszegény időszakra szervezzük a munkát.
4. lépés: a szállítás
A faültető igazi elszántsága a szállításkor is megmutatkozik. Az imént leírt ideális ültetésre szánt fa már méretes, már nem fér be egy személyautóba, és sajnos villamoson szállítható szatyorban. Kölcsönözzünk utánfutót, kérjünk kölcsön nagyobb járművet, vagy a faiskolánál is kérhetünk szállítást. Kíméletesen rögzítsük döntve-fektetve a fát, ágai, lombocskája a menetszéllel ne nézzen szembe. Óvatosan pakoljuk fel-le a fánkat, az esetleges sérüléseket előzetesen beszerzett (kertészeti boltok) fasebkezelővel kezeljük. 
5. lépés: az ültetőgödör, és ami benne van
Az ültetőgödröt javasolt a fa érkezése előtt kiásni. Ez aztán tényleg embert próbáló, inkább közösségi tevékenység, főleg közterületen. A jó ásó alapvető feltétel. Gereblyére, kötözőre, karókra és ezeket beütő erős kalapácsra lesz szükségünk az ültetéskor, (makacs helyszíneken még csákányra is!), és öntözővízre, jó sokra! Az ideális méretű fának minél nagyobb, de kb. 1 m mély ültetőgödörre van szüksége. Ideális esetben jóféle kerti talajba ültetünk,. Kis talajjavítás itt sem árthat: 10-20%-nyi érett trágyát, érett komposztot bekeverhetünk. Nehezebb, de szebb a feladat, ha az ültetőgödör kiásásánál – főleg közterületen – nagy meglepetések érnek minket: nem ritkán építési törmelék, betonrétegek, kövek kerülhetnek elő – ezeket gondosan el kell távolítanunk. Néha sajnos szinte csak ezekből áll a „talaj”. A vacak anyagot jóféle termőfölddel, talajjavítóval kell kicserélnünk, ezért is jó az előzetes kiásás, hogy ha szükséges, ezekről időben gondoskodhassunk. Amikor megérkezik a fa, ki kell próbálnunk, hogy elég nagy-e a gödrünk, de ha túl sekély, akkor még ásnunk kell, mert a fa töve nem kerülhet magasabbra, mint a környező felszín! Erőfeszítéseink eredménye nem egy sínylődő bonszáj, hanem egy szép, egészségesen növekedő fa lesz.
6. lépés: „utolsó” simítások
A legszebb rész most következik. Fánkat óvatosan emeljük be a gödrébe. A gyökérnyak, pár centiméterrel mélyebbre kerüljön, mint ameddig korábban földben volt (ezt egy átfektetett karóval ellenőrizzük). Fogjuk egyenesen a fát, óvatosan, kéregsértés nélkül lapátoljuk, gereblyézzük be a gödrébe a talajt. Javasolt, főleg közterületen, két karót is beütni a fa mellé. Ha a gödör megtelt határozottan tapossuk meg körben fél lábbal a földet – közben egyenesen tartva a fát. Pótoljuk a talajt, ahol bemélyedt, majd alakítsunk ki egy kb. 80 cm átmérőjű, a környező felszínnél 5-6 cm-rel magasabb peremet, egy ún. öntözőtányért fánk körül, amely lehetővé teszi a hatékony öntözést. Ha tettünk karót, óvatosan kössük hozzá a fát, időjárás álló, x hurkolt kötözővel. Ne a fa tartsa a karót, amelyet majd 1-2 év múlva távolíthatunk el.
7. lépés: öntözés és MÉG öntözés
Az öntözés, az minden. Ezt az alapigazságot forró, száraz nyaraink szülték, amelyeket a frissen ültetett fa általában nem tud öntözés nélkül túlélni. Előfordul, hogy akár több évig is öntözésre lesz szükség, főként a közterületeken. A szakszerű, hasznos öntözés NEM felületi szórófejes spriccelést jelent egy fánál. Hanem:
- az ültetéskor több adagban, addig öntsük lassan a fa tövébe, a tányérba a vizet, és annyiszor, ameddig a föld beissza. Ha nagyon besüppedt a föld valahol, pótoljuk.
- közvetlenül ültetés után, időjárástól függően, minél gyakrabban, de legalább 2 naponta öntözzünk (a szemerkélő eső nem mentesít minket).
- ha ősszel ültettünk, a fagy és hó beálltáig öntözzünk, aztán tavasszal hetente-kéthetente. Tavaszi ültetésnél az extrém esős nyártól eltekintve fagyokig nincs öntözési szünet!
- Mikor hagyjuk abba? Közterületi fáknál sokáig még aligha. Talán egy 20 éves fa már kevésbé igényli… De havonta legalább nyáron öntözzünk rendszeresen, lassan, sok vízzel. Kertünkben, általában öntözött, vagy kedvezőbb vízellátottságú helyeken lassan csökkenthetjük az öntözést, ill. a kert általános öntözésébe foglalhatjuk bele.
Sokadik lépések: az (általában elengedhetetlen) utógondozás
Általában tekintsünk úgy az általunk ültetett fára, mint egy örökbefogadott élőlényre, akiről sokáig gondoskodnunk kell. Az életbevágó öntözés mellett kísérjük figyelemmel fánk/fáink állapotát, boldogulását. Kitörték a karóit? Pótoljuk. Letörték az ágát? Kezeljük fasebkezelővel. Fűkaszával körbehántolták a kérgét? Kezeljük és tegyünk köré védőt, szóljunk a terület kezelőjének is. Kitörték magát a fánkat? Csak azért is ültessünk másikat és figyeljünk rá. Ösztönzésképpen megnézhetjük a „Az ember, aki fákat ültetett” c. filmet.
Ültessünk fát egyedül, vagy barátokkal, szomszédokkal, gyerekekkel. Akcióban, Föld Napján, ünnepélyesen. Vagy csendesen bármelyik napon.
Dr. Balog Ágnes
