Ahhoz, hogy idén először valódi hímes tojások készüljenek nálunk, több impulzusra is szükség volt. Az első a Virágom, virágom blog 2 részes cikke volt: Tojásfestés A-tól Z-ig (ezúton is köszönet érte!). Aztán egy munkám miatt megismertem a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumot, és picit újra rácsodálkoztam a húsvéti ünnepkör hagyományaira. Hogy a tojás ősidők óta az újjászületés jelképe.
„Az a szokás, hogy húsvétkor hímes tojással ajándékozzák meg egymást a jó barátok, ismerősök, ősrégi s rendkívül elterjedt. A pogány kor tavaszi ünnepélyeiben gyökeredzik, meg volt az ókori népek legtöbbjénél, Kínában pl. már több mint 2000 éve ismeretes. Jelképes kifejezője volt annak az örömnek, amelyet az ember tavasz kezdetén a természet feltámadásán, újjászületésén érzett. Átvette a kereszténység is, mint a legtöbb olyan szokást, a mely a tanait elfogadott népek hagyományain alapult. Szimbolikus jelentése ekkor annyiban változott, hogy ezentúl Krisztus feltámadásának jelképezője.“ (Beluleszko Sándor, Néprajzi Értesítő VI. 1905.)
A megkerült Hímes tojások című füzetkém gyönyörű mintarajzai is nagy kedvet csináltak (szerző: Mosonyi Éva), a Nagycsarnokban pedig az utolsó pillanatban fehér tojásokat is találtunk. Egy írókás, ételfestékes, méhviaszos egységcsomagot is kínáltak hozzá. Összeállt tehát minden.
Életemben először fújtam ki tojást. Elég fura művelet, de a klarinétos múltam jót tett az ügynek.
Kis kockázatú pöttyösökkel kezdtem: piros alapon fehér pöttyök - viaszolt és festett változatban is szépek -, majd fehér alapon pirosak - körömlakkal - kerültek a tojásokra. A fehér tojásokon mutat igazán szépen.
A piros ételfesték azonban, amibe a viaszoltak bekerültek, kegyetlen anyag, tényleg kesztyűs kézzel lehet csak vele bánni. A kifújt tojásokkal is megszenvedtem, nehéz a lében tartani őket. Én ugyanis viasszal bedugaszoltam őket, hogy utólag ne legyen bonyolult a kiszárításuk. Több módszer kipróbálása után végül egyszerűen csak ujjal belenyomkodtam a festékbe a tojásokat - természetesen kesztyűben -, mivel a festék gyorsan fog, ez volt a legcélravezetőbb. Arra ügyeltem, hogy a viaszdugónál érjek hozzá a héjhoz, különben nyomot hagyok.
Felbátorodva belevágtam a hagyományos írókás mintázásba is. Csak a festés utáni éjszaka, félálomban jutott eszembe, hogy réges-rég, amikor először csináltam ilyet, nagyon ügyes sablont kaptam, amivel finoman be lehetett jelölni a kontúrokat. Jó lett volna ilyen most is, mert elég biztos és gyakorlott kéz kell ehhez a műfajhoz, hogy a minták szépen kijöjjenek. Készült ecetben maratott tojás, de nem igazán sikerült. Majd jövőre!
A férjem is szépséges tojásokat írt, ami bizonyítja, hogy ha még sosem próbáltad, akkor is állj neki.
Elhatároztam, hogy gyűjtöm majd a kifújt héjakat és kísérletezem tovább. Ami szépen sikerül, azt el lehet tenni jövő Húsvétra. Eléggé gyakorlós műfaj, de az a szerencse, hogy az egyszerű minták is gyönyörűek lesznek.
(Ezt a barkás tojást hagytam túl sokáig ecetben és annyira elvékonyodott, hogy elrepedt a héja.)
Végül az egész termést tojásfára tettük. Ugyan ez nem hagyományos, de mivel osztrák rokonokkal is találkozunk, meg nagyon dekoratív is, megtartjuk ezt a szokást. Szintén német területről jön, mint a fenyőfa és a májusfa. Úgy látszik, szeretnek fát állítani...
Egy nagyon jó kis összeállítást találtok a húsvéti szimbólumokról az Otthon Édes blogon, érdemes elolvasni.
(Melyikük a kakukktojás?)
Szép ünnepet kívánunk mindnyájatoknak!
Fotó: Oláh Gergely Máté
