Az első mellényemet az iskolapadban, pontosabban a pad alatt kötöttem, órák alatt. Anyukám megtanította a két alapszemet, kezdést, befejezést, és ezzel a tudással mindjárt neki is álltam. Aztán hosszú évekig semmi. Az okát nem is tudom. Emlékszem, nem tetszett a mellény színe... De időnként vásárolgattam maradék fonalakat, amelyek gyűltek, gyűltek. Néhány éve egy nehezebb időszakomban ezekből kötöttem a macimnak egy jó kis téli pulóvert. Aztán megint semmi.
Nyáron betévedtem a Butlersbe és rácsodálkoztam a kötött párnahuzatokra. Az itthoni rendrakásban pedig eljutottam a fonalas bőröndig is. Egy csavart mintával kezdődött: ki akartam próbálni, és mindjárt úgy, hogy egy kötött párna része lesz majd. Aztán megláttam A Kelta Csavart, és innentől nem volt visszaút. Nekikezdtem, nem sikerült, lebontottam. Újrakezdtem, bontottam, újrakezdtem... Képtelen voltam megfejteni a mintát. Mint utóbb kiderült, számos könyv van a piacon, amit rosszul fordítottak le, és a kötésminták nem működnek. (A Szép kézimunkák a Magyar Könyvklubtól pl. ilyen kötet, úh. semmiképp ne vegyétek meg!) Közben elkészült egy remek cikkünk is kötés témában.Végül, előzetes telefon után, amikor is elrebegtem, mennyire elakadtam, felkerestem a Barka Fonalboltot. Tudni kell, hogy elképesztően kritikus vagyok a kereskedőkkel, eladókkal, pultosokkal, pincérekkel, stb. Aki Magyarországon él, annak nem kell magyaráznom miért. És ez a kis bolt elbűvölt. Kis bolt! Hát nem is az! Hatalmas fonalválasztékkal rendelkeznek, jól megközelíthető helyen, jó árakkal, és remek, hozzáértő, profi, kedves... stb, stb. munkatársakkal. Itt sikerült megfejtenünk a kelta csavart, és végre nekilendülhettem. 
Persze újabb bontások is vártak rám, de mit nekem egy újrakezdés! (Az alábbi fotón pl. jól látható, hogy a minta felső részén már nem fűződnek jól a fonatok, úh. bontás lett a vége.)
Ráadásul a kötés során rengeteg inspiráció éri az embert. Lévén december eleje, párhuzamosan elkészítettem két meglepetés ajándékot. (Kötni nagyon nehéz titokban, ha ilyenre készültök, utazzatok el, vagy kezdjétek nyáron!). Mindkettőhöz merőben új dolgokat kellett megtanulnom. A nyaksál a barátnőmnek, gyönyörű mélybordó gyapjúfonalból készült, amihez mintát a kézi kötők külön univerzumában találtam, itt. A másik, egy öt ujjas kesztyű, életem egyik legbonyolultabb feladata volt. (Komoly barátnői és Barka segítséggel!)
Most, hogy túl vagyok mindezeken, visszatértem a párnahuzatomhoz. Igaz, kis híján táska lett belőle. Ismét a Butlers adta az ihletet a befejezéshez: ha már megvan a párna gyönyörű kötött eleje, nem kell feltétlenül kötött hátoldal – túl drága az idő –, megteszi egy jó kis plüssanyag is. Kicsit sajnálom ugyan a tiszta gyapjúmat ilyesmivel keverni, de a kötés tényleg luxus, és hátoldal helyett inkább kötök egy másik párnahuzatot.
Ez az első elkészült végre valahára. Rejtett cipzárral, simán összevarrva a két anyag. 
Fotó: OGM
További modellekkel nem biztos, hogy merlek titeket fárasztani, de lesznek még, ebben teljesen biztos vagyok! A kötés ui. addiktív.
Ilyesmit viszont egészen biztosan ne várjatok! Nem csak azért, mert őrült munka, de ez a darab szerintem használatra alkalmatlan, bármilyen látványos is. Kivéve, ha műanyagból készült, az meg kinek kell...? De bele lehet szeretni, az biztos.
Babarczy Veronika
