malac.jpg
Az új esztendő eljövetelével mindannyian jobban kívánjuk a szerencsét, mint az év más időszakában. Ezért sütünk újévi malacot, szerencsepogácsát, vagy főzünk lencsét. Reméljük a szerencsénket és a gazdagságunkat.
Mindannyian tudjuk azonban, hogy ez a gazdagság máshol keresendő: ahogyan viselkedünk, mozgunk, ahogyan a helyére tesszük az elmosott poharakat, ahogyan érzünk és érzékelünk.
Elmesélem Nektek, hogy decemberben indultam egy játékon: egy neves budapesti cukrászda felhívására beküldtem egy tortám fotóját, amire lájkokat „kellett” gyűjtenem. Vágytam a győzelemre, ami nem érkezett meg. És közben rájöttem, hogy én vagyok az egyik legszerencsésebb versenyző. A támogatás, kedvesség és szeretet – amit olykor ismeretlen emberek sugároztak felém –, azt az érzést keltették bennem, én mindenképp nyertem.
A lényeg a játék. Mint amikor játszunk a bútorainkkal, a színekkel, formákkal és persze az ízekkel.
Ezúttal a formán van a hangsúly: gyúrjatok pogácsatésztát. Én krumplisat sütöttem. Szaggassatok normál méretű pogácsákat, és kisebb köröket is, akár egy műanyag flakon kupakjával! A nagyobb tésztát kenjétek le tojássárgájával, ragasszátok rá a kisebb köröket, tegyetek rá borsot, ebből lesznek a szemek. A fülekhez háromszögletű darabokat szeltem. Az „orrokra” is és a fülecskékre is kerüljön tojássárgája.
Jó szerencsét!

                                                                                                                                                     Bódis Orsi