Jó egy éve költöztünk be, és még nem értünk a berendezkedés végére. Igaz, hogy volt egy váratlan padló újrafestés majd egy előre nem tervezett cserépkályha bontás, de ezekkel csak kicsit tudom mentegetni magunkat. Ez a lakás nehezebben készül el, mint az összes eddigiek. Nem igazán tudom az okát. Egyszerűen jobban meg kell küzdeni érte/vele?
Az elmúlt 2 hétben azonban nagy előrelépések történtek.
Először is túl vagyunk a Retró Bazáron - amit a blog olvasóinak is meghirdettem a Facebookon -, azaz régi színházi kellék- és retró ruhák kiárusításán, elajándékozásán - nagy örömömre az egyik régi társulati tag, akivel együtt amatőrszínházaztunk, a Váci Börtönszínház egyik szervezője, több táskányi kellékruhát vitt el a váci fiúknak. Használják egészséggel!
Rengeteg banános doboz és bőrönd lekerült a szekrények tetejéről. A kis kamránkban is felszabadult hely, ahova végre nem "bohócruhák", hanem a ritkábban használt konyhai dolgok kerülhetnek. 
El sem tudjátok képzelni, mindez milyen lavinát indított el. A kis titkos, ágy alá és sarkokba betolt, ügyetlenül leplezett dobozlerakatokat végre felszámolhatjuk és rend lesz. Mindehhez ennyi rengeteg idő kellett...
Különleges élmény volt, amikor leszedtük a ruhákat, amelyek napokig beborították a falakat és minden lehetséges helyet: olyan lett a lakás, mintha most költöztünk volna be. A nagy fehér felületetek szinte provokálják, hogy végre tegyük fel a képeket. Most végre azt is kitaláltuk, mi kerüljön a falakra...
Az asztalosmesterünk is el tudott jönni, és szintbe hozta az elbontott cserépkályha helyét. A kályhát még a régi parkettára rakták, de később erre új szalagparketta került, és a bontás után ott maradt néhány centiméter szintkülönbség. Ha már itt volt a mester, kicseréltettem vele a korábban felfúrt, de eléggé bumszlira sikerült polctartó léceket is a fürdőszobában. Így a fali fülkébe végre felkerülhetnek az üvegpolcok is. (Részletek hamarosan, amint elkészültek!)
Közben mással is serénykedtünk, hol ügyesen, hol kevésbé.
Kezdjük az utóbbival: a férjem a VI. kerből lomizott egy gyönyörű kredencajtót (elképesztő tehetség a témában!), ami egyenesen a mi fürdőszobánkba készült - tükörkeretnek. Egy dolgot akartunk rajta korrigálni, a belső okkersárga keretét fehérre festeni. Kimaszkoltam, de nem volt itthon, csak széles postai ragasztó. Amikor ezt festés után lehúztam, több helyen is lerántotta a felső türkiz réteget, amikor is vad piros került napvilágra. Nagyon vagány a türkiz pirossal, de ezúttal nem barátkoztam meg vele, hogy így kerüljön be a fekete-fehér fürdőszobába. A gond csak az, hogy nem találok kis dobozos türkiz vízbázisú fényes festéket, úh. áll a projekt.
Ami viszont igen jól sikerült: a fürdőszoba-szekrényke. Ez volt az, amit szinte "rendelésre" találtunk az őszi lomtalanításkor. Kívül igen nagyon narancssárgára volt festve, belül pedig még megmaradt az 50-70 éves régi, sárgás (fehér) festék. Tavaly novemberben a hideg miatt félbehagytam vele a munkát, úh. először leszedtem a maradék festéket, aztán megcsiszoltam.
Ezután jött a portalanítás, majd a festés. Picit koptatott lett: Tikkurila Feelings-el kentem le kétszer, de közben az éleknél mindig visszacsiszoltam, hogy kicsit régies-öreges maradjon. Valami szokatlant akartam vele, hogy passzoljon a fekete-fehér fürdőnkhöz - itt-ott türkizzel.
Végül ilyen lett:
A csíkokat ezúttal szemre csináltam, maszkolással. Az eredeti vastag üvegpolca is nagyon mutatós így.
Új függönyünk is lett a nappaliban, és a régi fogassal is megvalósítjuk a korábbi terveinket, szóval nagyon rákapcsoltunk, de ezek már újabb cikktémák. Folytatjuk!
Fotó: OGM
