… az természetesen el is bomlik. De nem mindegy hogy hol… Ha a kukánkban vagy a lerakón bomlik a szerves anyag, akkor csak a gond van vele. Ha a kert végében történik meg ez a természetes folyamat értékes tápanyagforrás keletkezik így a következő kerti vagy balkonláda generációnak. A körforgás nem áll meg, fordítsuk hát a javunkra.
A konyhai hulladékunk 30-40%-a komposztálható, ennyivel kevesebbel tömhetjük a kukánkat és a kukásautót. A kerti hulladék meg szinte teljes mértékben ide tartozik, bár, mint az látni fogjuk a felsorolásnál, vannak kivéltelek.
Komposztálásról már valószínűleg doktori disszertációk is születtek, és ha mindent tudni akarsz róla, neked is sokat kell olvasnod. Ha használni, alkalmazni szeretnéd, elég egy-két alapelvet megjegyezned, meg egy-két címet, akitől megkérdezheted, ha kétségeid lennének. A leggyakoribb kérdés, hogy az adott anyagnak vajon a komposztálóban vagy teljesen máshol van-e helye, de még mielőtt ilyen kérdéseket fogalmazhatnánk, van még egy-két lényeges lépés.
Az elhatározás talán a legfontosabb, nálunk is ez volt. Előtte már elolvastam kisebb nagyobb kiadványokat a komposztálásról, és bevallom egy darabig az tartott vissza, hogy az derült ki: ezt talán nem is lehet jól csinálni. Pedig a dolog egyszerű, hagyni kell dolgozni a föld kis élőlényeit, meg a nagyobbakat is (pl. a földigilisztákat). Persze mindent lehet művészi szinten is művelni, de ez majd a tapasztalatokkal megjön. Szóval el kell kezdeni valahol. 
Kell egy hely
Lehetőség szerint a kert végében, árnyékos, félárnyékos. Mindig a talajra állítsd a kiválasztott komposztedényt, vagy keretet. A lebontó organizmusok, földigiliszták a földből kerülnek a komposztdombodra. A komposztáló helyed legyen jól megközelíthető, mert időnként azért van vele dolog. Lehetőleg ne északi legyen az a bizonyos hely. ( Nekünk persze pont északi a kert vége, így kicsit tovább tart az érési folyamat.). Legyen szellős is, a lebomlás aerob folyamat.
Valamibe pakolni kell
A kereskedelem mindig gyorsan reagál a lakossági igényekre, így már különféle alakú, térfogatú, színű stb. komposztálók között válogathatsz. Alapvetően fa és műanyag alapanyagúak lehetnek, mindkettőnek vannak előnyei-hátrányai. A műanyag „örök” darab lesz, jól vigyázz hát, hogy a megfelelő desing-t válaszd, mert még az unokáid is azt fogják nézni. Viszont állítólag gyorsérlelős (hamarább készül el a késztermék). A mi első komposztálónk maradék lambériából összerakott keret, kb, 5 éves és még „működik”. A fa persze nem annyira tartós, de természetes anyag, bomlik a növényi szervesekkel együtt. Ja, és arra készülj fel, hogy egy komposztáló nem, vagy csak alig komposztáló. Nálunk 3 keret van, egyben érik a tavalyi, egybe pakolunk és van egy, amelyben a fű szárad, és amit időnként hozzáadunk a most pakolt kupachoz. 
Mit tehetünk bele?
Komposztálóba NÖVÉNYI eredetű konyhai és kerti hulladékokat tehetünk. Ide kerülhetnek a zöldségek és gyümölcsök maradványai, tojáshéj összetörve (lebomlik mindenképpen csak sokáig tart), szobanövények elszáradt részei (persze csak, ha a vízhiány vagy a kor és nem betegség az elszáradás oka), kávézacc, teafilter, növényevő kisállatok elhasznált alma, a kertből nyesedék, falevelek, lehullott gyümölcs, fű, aprított ágak, gallyak …
Viszont nem kerülhetnek a komposztunkra ételmaradékok, állati eredetű dolgok, étolaj, régi savanyúságok, nagy mennyiségű mag (pl. meggydzsem befőzés után…), húsevő kisállatok alma.
A fű komposztálása nem automatikus, mivel a frissen kaszált fűnek nagyon nagy a nedvességtartalma. Ha rögtön rátesszük a többi anyagra, befülledhet a komposztunk. Pedig a komposztálódáshoz levegő kell… Szóval a füvet elő lehet szárítani a kaszálás helyén, aztán részletekben adagolni a dombhoz.
Ha eléggé ügyesek vagyunk és a kerti gyomokat még virágzás előtt elcsípjük, akkor az mehet a komposztra, de ha már felmagzott, akkor nem. A komposztálódás folyamán elég magas hőmérséklet is lehet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyommagvak, vagy egy részük, ezt túléli.
Kis mennyiségben a komposztunkra kerülhet papír (elhasznált tojástartó karton, újságpapír, szalvéta), fahamu, pamutszál - lebomlik, ugyanúgy, mint a faforgács, fűrészpor. Kérdéses sokszor, hogy a nem hazai gyümölcsök (citrusfélék, banán) héja bekerülhet-e a komposztunkba. Hát ez döntés kérdése, főleg, hogy ezek héját erős vegyszerekkel kezelik, de természetesen növényi eredetűek és lebomlanak… Vannak aztán más trükkös dolgok is: pl. a dió-, tuja és fenyő maradványait sem javasolják a szakértők a kezdő komposztálóba, ezeket elő kell bomlasztani, majd 1-2 év után a meglévőhöz keverni. Ha ilyen kérdéssel találkozunk, kérjünk szakértői tanácsot. 
Társasházban is?
A komposztálás persze a kertes házban élőknek a legegyszerűbb, de egy kis akarattal és szervezőerővel társasházakban is megoldható. Erre több példa van már országszerte, egy-két esetet bemutat a Csalán Egyesület honlapján található „Élj zölden társasházban” kisfilm (http://www.csalan.hu/hirek/filmjeink). Ha többen használjuk a komposztálót, fontos, hogy egy nyelvet beszéljünk, egyezzünk meg, hogy mi kerülhet a komposztálóba és mi nem. Ha van egy felelőse, egy „komposztmester” (aki tudja milyen a jó komposzt, vagy nem fél megkérdezni), az mindenképpen sokat segít. Az ipar és a kereskedelem akkor is a segítségünkre siet, ha a balkonon szeretnénk komposztálni, már erre a területre is kaphatóak edények.
Lehetne még beszélni az ideális szén/nitrogén arányról, az adalékanyagokról, arról, hogy mire használható a kész komposzt, vagy a komposztáló és környékének díszítésről. A felhasználásról még mindenképp születik egy rövid írás, a többiről, ha a terjedelem engedi.
A témával kapcsolatos kérdésekre a Csalán Egyesületnél is szívesen válaszolunk, de a SZIKE, a Humusz vagy a Kötháló irodák országszerte szintén jó információ források.
