Rácz Nóra tavaszváró, lelkesítő írása.

photo8.JPGPéldául azért, mert akkor olyan nagy zöldünk lenne, mint egy park, látványában akkora pont mint most, csak kerítések nélkül, és az nagyon más! Más tér, más érzések, gondolatok.
Egymás mellé és mögé kapcsolódó kertjeink gondosan elkerítve sorakoznak, szerencsére azonban sem a gyerekeket sem pedig az állat- és növényvilágot nem akadályozza szabadságában ez a néhány méter itt-ott felbukkanó csirkeháló.  

Január és február hagyományosan a tervezések ideje a kertről gondolkodóknak, így vagyok ezzel én is. Bár a kerítésbontás ötlete és vágya egyidős az ideköltözésünkkel - lassan hét éves lesz -, még nem valósult meg, pedig csodájára járna mindenki az biztos, olyan szép lehetne!

Az ügy körbejárását még éppen csak elkezdtem, beszélgetve, kérdezősködve, levelezve, a reakciók mégis igen sokfélék, sőt azt is mondhatnám, hogy mindenfélék, vagyis több variáció már nem is lehetne, és csak a vélemények aránya dönthet majd a megvalósíthatóságról.

photo2.JPGAzt hiszem, hogy a teljes elutasítás és az “én is pont erre gondoltam!” örömét képviselők lesznek a két kisebb csapat, és a köztük átívelő űrt tölti majd ki a többség kompromisszumokkal, feltételekkel kiigazított véleménye. Jól is lenne ez így, hiszen a legfontosabb, hogy legyen vélemény, bármilyen is az, mert leginkább, a passzivitás lehetetlenítheti el a legjobb tervet is.

Bármi hihetetlen, nem példa nélküli ez az elképzelésem a közös városi kertről itthon sem, bár az igaz, hogy nagyon ritkán fordul elő, főleg a lehetőségekhez képest. Milánóban sok ilyen kertről tudok, New-York és London is több száz közösségi kertet rejt, hogy csak a legismertebbeket említsem.
Budapesten a VII. kerületben egy tájépítész doktorija nyomán született meg egy közös zöld a Wesselényi utcai 15. tömbjében. Mint nem is olyan régen megtudtam, a főváros IX. és a XI. kerületében is van egészen hasonló adottságú háztömb, ahol  részben vagy egészében összenyitották a kerteket, és így közösen állapodtak meg a használatról és a fenntartásról is.

Némi szünetet kellett beiktatnom az cikkírásba, mert egy alakuló kertközösség találkozóján voltam, amely formáját tekintve egyedülálló itthon. Lecsóskert néven a Millenárison, a város közepén, önkormányzati területen alakítottak ki sok-sok kis parcellát, amelyeket sorsolással nyerhettek el használatra a jelentkezők.
Végre valami nagyon jó! A téma rendkívül érdekes és szerteágazó, több könyvre valót lehetne írni, beszélgetni róla. (többek között a kozossegikertek.hu és az avarositanya.hu oldalain sok érdekes olvasható még a kérdésben)

photo5.JPG
Visszatérve a mi közös zöldünkre, a közös dolgoktól általában tartunk, mert jó eséllyel nem pontosan úgy alakul, mint ahogyan egyedül bánnánk vele, bármiről legyen is szó. Többen többfélét gondolunk és sokszor fontosabb a saját vélemény, mint maga a kérdés. Tehát kicsit szeretni kell hozzá a máshogyan látást, elfogadhatónak tekinteni a több lehetőséget. 

photo7.JPG
Pedig a jó közös gondolkodások hihetetlen megoldásokat, ötleteket szülnek, ezt tapasztalatból mondom, minthogy lassan húsz éve - hihetetlen tényleg - ugyanabban a  csapatban dolgozom, és az első vélemények bármely témában következetesen annyifélék, ahányan beszélünk róla. Én nagyon szeretem ezeket az egymásra ható gondolkodásokat, azt ahogyan kialakul az a valami, ami csak ilyenformán jöhet létre, külön-külön biztosan nem.

photo4.JPG
Ami még fontos, hogy a kerítésen túl levők az ŐK, nem a MI.
Kicsit gyanús. Gyanúsabb, mint mi.
Ha már a kerítésen átbeszélünk, persze javul a kép.
Szóval nyugodtan lebonthatjuk!

photo6.JPG   photo9.JPG