Rácz Nóra ruha- és kerttervező folytatja a sorozatát: 
Késő őszi levél Rozinak:
Megfigyeltem, hogy az évnek ebben az időszakában sokat és szívesen foglalkozom a fénnyel, sőt évről évre egyre többet. Ez a ’foglalkozás’ sok mindenre kiterjed, a számtalan gyertya és mécses gyakran egészen idétlen helyeken való megjelenésétől a párnahuzatok váltogatásán át a kanapé egyelőre csak tervezett átfestéséig. Számos ötletet ad a megfigyelés, gondolkodás, de ilyenkor szerelem fel vagy cserélem le azokat a lámpákat és mécsestartó polcocskákat is, amelyeket már régen szerettem volna, csak valahogy elmaradt..., mint a tiéd is, ugye, Rozics? Ez a beltér.
A kertben is sokat rakunk tüzet, kedvenc, már-már hagyományossá vált tűzrakó időpontunk a vasárnap este lett, ez még az őszi melegnek köszönhetően alakult így szomszéd barátainkkal, abban a pólós esti időben teljesen nyaralós érzés volt. Nagyon jól esik úgy tenni, mintha nem kéne készülni a másnapra, és nem mindent időben elrendezni, hanem pont vasárnap és pont este jól ráérni! Végre megcsináltattam Vértesacsán a Janival azt a tűzrakó edényt is multifunkcionális boronatárcsából, amit a teraszra tehetek, így még közelebb van az élő tűz hozzánk. Kandalló híján szívem szerint a lakásba is bevinném, de egyelőre csak óriás mécsestartónak tudnám használni..., hm... ez sem hangzik rosszul.
Fényt jelent az is, hogy sárga virágokat és sárgára színeződő lombú növényeket teszek a kertbe, teraszra, ablakba. Mindig veszek egy jó nagy tő krizantémot, ami aztán valahogy sose marad meg a következő évre, bár lehet, hogy a túl sok foci sem tesz jót neki. Tettem már a korábbi években is évelőket, így a szőlő – nem vad – dacolva a különböző felújításokkal, utólagos szigetelésekkel, végre újra felfutott az erkélyrácsra, és itt sárgállik nekünk már jó ideje, csak úgy csillog rajta a sok nap.
Bármilyen evidens is ez a csillogás, ha kiveszem a növényt gondolatban a fény útjából, fura módon egészen más marad. Majdnem semmi. Csak a nappal. Ezt láthatóvá tett fénynek hívom, és ez alapján teszek a fény útjába, vagyis a terasz és a kert megfelelő pontjaira fényfoltokat, tarkán őszülő bokrokat. Fontos tudni az ültetéskor, hogy az árnyékosabb helyeken nem sárgulnak, vörösödnek majd olyan szépen, mint ahogyan a kertészetből elhoztuk őket, csak ha elég napot kaptak az év folyamán. A sok fény miatt olyan szépek az erdők is idén, még most esnek le a hideg beköszöntével az utolsó levelek, de védettebb helyeken még akad lomb. 
Talán még sikerül úgy kirándulni egyet kisásóval, hogy egy-két szedertövet hazavigyünk elültetni. Málnát vettem és ültettem már, de szedret is szeretnék feltétlenül, ők bírják a félárnyékot is, az eredeti termőhelyükön is így élnek, és a mi kertünkben is a nagy fák miatt ezt szerethetik. Ezeket a cserjéket nagyobb edényben a teraszra is tehetjük, csak a tápanyag utánpótlásról kell mindig tavasszal gondoskodni, meg a nedvességről, mert ez egy erősen korlátozott élettér számukra. Jó ám ilyenkor ültetni, mert bár az eredmény majd csak tavasszal látszik, de akkor sokkal korábban, mint hogy elkezdenénk kertészkedni, ásogatni, ültetni.
Hagymásokat fogok még venni, korai krókuszokat, nárciszt, gyöngyikét, meg amit éppen kapok, a választék mindig nagyobb, mint amit elbírok. Ők a legelső virágok, már január – februárban nyílnak, (sose értettem, ezt hogy találták ki?), és ládába, cserépbe is érdemes tenni, kibújnak mindig. Alig várom! ;)
Fotó: a Szerző
