Kiss-Takács Kati ezúttal nem angol témát választott, egy Brugge*-ben töltött hétvégéről számol be – sajátos tudósítás történelmi hangulatról, stílusról, lakberendezésről.




Belgiumról eddig csokoládék, goffrik és sörök jutottak eszembe, de mostantól az igényesen berendezett otthonok és a számtalan régiségbolt is felkerülnek a listára. 


Brugge egy ékszerdoboz, egy mesebeli város. Olyan, mintha az utcákat egy jószívű tündér rajzolta volna meg. Gondosan meszelt homlokzatok, csinos ablakok, tiszta, macskakövekkel borított utcák lassan haladó lovas kocsikkal és sötétzöld kanálisok alacsony, ívelt hidakkal. Autó nagyon kevés van, bicikli viszont annál több. Sok a virág: az ablakokban, az ajtók előtt sőt, még a bicikli kormányokat is feldíszítik.
 
A kanyargó utcákon sétálva sajnálattal tapasztaltam, hogy az alacsonyan álló ablakokat bizony sűrű csipke, vagy lenvászon takarja. Nagyon kevés helyre tudtam bekukucskálni, de nagyon kíváncsi voltam, hogy ezek a kívülről oly takaros házikók hogy néznek ki belülről! Egy helyen azt hittem sikerrel járok, illetve egy szürke cicus becsapdázott. Az ablakon nem volt függöny (végre!), és a macska annyira dorombolt és nézett rám, hogy nem bírtam ellenállni. Ujjamat az ablakhoz nyomtam, és vigyorogva cuppogtam az üveg másik oldalán levő állatnak. Talán két percbe is beletelt, mire észrevettem, hogy a lakásban öten is vannak, és mindenki rajtam röhög a kanapén ülve… Mondanom sem kell, ezután nem dőltem be sem a pintyeknek, sem a formára nyírt, lelkesen csaholó kiskutyáknak. Igyekeztem a brugge-i enteriőrök iránti érdeklődésemet kívülről kielégíteni.

Brugge-ben nagyon szeretik a színes ablakokat. Meglepve tapasztaltuk, hogy az utcára néző nyílászárókat zöldre, lilára, sárgára, rózsaszínre, vagy ezek kockás keverékére festik. Függetlenül attól, hogy a ház bordó, fehér, szürke, vagy csak natúr tégla. Az ajtókon gyakran előfordul a mintázott üvegfestés, a mi szállásunk egyik ajtajára például egy brugge-i városkép került. Kívülről nem lehet átlátni ezeken a színes ablakokon, de meglepő, hogy a belső tereknek csupán egy lágy árnyalatot adnak – egyáltalán nem zavaró.

Egy hangulatos házban – Saint Andries Cruyse – szálltunk meg. Itt három szoba áll a vendégek rendelkezésére. Egy fekete-fehér szoba, amihez fantasztikus fürdőszoba tartozik. Nevéhez méltóan az összes bútor feketében vagy fehérben pompázik. A fekete fürdőkád négy fehér lábon áll a lustára polírozott fa padlón. A természetes fény a plafonra szerelt ablak adja. Ez a szoba a ház legmodernebb helysége.


A folyosó másik végében található a családi szoba, ahol két óriási franciaágy, és kisebb antik bútorok állnak. Az ágyakat kézzel készített fehér takarók fedik, az ún. quiltek. A harmadik, csupa antik bútorral berendezett, szobát XV. Lajos után nevezték el. Hatalmas ablakok, faragott barokk szekrények és fésülködő asztal, hozzájuk illő székek, vastag szőnyeg… A szoba meglepő módon trapéz formájú. A ház a 17. században épült, gondolom a már meglévő szomszéd házhoz igazításakor kicsit elnézték a méreteket, így az utcafronti oldala szélesebb, mint ahol az ajtó van.


Hazaindulás előtt szállásadónk, Luc meghívott minket a saját lakrészük megtekintésére is. Nem mertem annyit fényképezni, de a modern konyha után a nyugodt olvasó sarok annyira meglepett, hogy kénytelen voltam egyet kattintani!


 További részleteket itt olvashattok, Kati a saját blogján is beszámol a városkáról, ha nem is lakberendezési, de gasztronómiai és minden egyéb vonatkozásban.


 


* franciául Bruges (ejts: brűzs), németül Brügge, Nyugat-Flandria legnagyobb városa, a világörökség része. Észak Velencéjeként is emlegették, egy időben Európa kulturális fővárosának számított. Óvárosa szinte érintetlenül megőrizte középkori eredetét.  


Fotó: a Szerző