Azért képtelen időszak ez, mert az uram a Szigeten fotózott és most azt piheni, így nélkülöznünk kell a képeit – nektek is, nekem is. (De szerencsére bespájzoltam, mindjárt mutatom...)
Mondjuk az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy maximum szép részletekkel tudnálak megörvendeztetni titeket, a jó hírek mellé. Ugyan az utóbbi hetek/hónapok elnyúló szerencsétlenkedése kezd lassan pozitívba fordulni – ez a jó hír! –, de annyira még nem állt össze, hogy egészben megmutathassam.
Vigasztalás és biztatás képen: ilyenkor bebizonyosodik, hogy az idő múlása lehet hasznos, még ha az ember negatívnak és „szerencsétlenkedésnek”, egyet előre, kettőt hátra is éli meg - sok minden letisztul, olyan lehetőségek adódnak, amire korábban nem számítottunk, de vágytunk rá, és egyéb pozitívumok.

A nappalihoz kellett egy baráti látogatás, hogy helyükre kerüljenek a dolgok, erről már meséltem, a hálóhoz pedig épp ez az eltelt idő, hogy rátaláljak a hiányzó szekrényekre, ami végre több szempontból is megfelel. Már latolgattam egy igen erősen kompromisszumos megoldást, vegyünk ruhásszekrényt az Ikeában, erre az unokaöcsém épp most akart megválni a Bonanza szekrényeitől és mi befogadtuk őket. Igaz, zöldek és renoválni kell őket, de annyi baj legyen.
Volt egy olyan ötlet, hogy a Bonanza komódok kerülnek a hálóba, de mégsem volna praktikus, oda kevés a tárhelyük. Az „új” szekrényekben azonban elférnek a ruhák, viszont nem túl magasak, nem nyomják agyon a kicsi teret, és zsalugáteresek! Ezzel a csíkos és nyárias jelleggel nagyon jók lesznek oda.
Tehát a háló - ha csak elméletben is - de meg van oldva!

Ezzel persze a nappali is – dominó-elv –, mert megszűnik az ottani „ideiglenes” ruhatárolás és a könyves szekrényeket végre teljesen birtokba veszik a könyvek. Jelentem, 2/3 részük már most a polcokon van! Ezek mind-mind nagy lépések. Igaz, hátra van még a könyvek 1/3-a, a felesleges bútorok elszállíttatása „ideiglenes” telephelyre, az apró javítgatások és korrekciók (hiba a fúgában, festésben, felesleges fúrások eltüntetése, az eredetiben hagyott ajtók, ablakok szigetelése télire, lásd: idevágó cikk... stb.).
Továbbá még egy kitalálás: hova kerüljenek a tálaláshoz szükséges poharak, tányérok.
Eredetileg nem akartam fali szekrényt a konyhába, úgy tűnt, a nappaliban megoldható a tálalós tárolás. De végül nyitott polcokon lehetne csak, amit annyira nem szeretek. Függőben maradt egy villanyszerelés a konyhában emiatt, úgyhogy mielőbb ki kéne találni.

És mi jön ezután?
Nem más, mint a szépítgetés. Képek, virágok, apró és nagyobb módosítások a lehető legkényelmesebb és legtetszetősebb megoldások kialakítása érdekében. A legjobb rész!

Akad renoválni való is szép számmal, lássuk csak a bespájzolt anyagot!
Ezekkel a rémesen elcsúfított, fából faragott gyertyatartókkal kezdem: kelléknek használhatták őket, mert bemázolták sárga és arany festékkel. Vandál módon oldották meg az elektromossá alakítást, én visszaállítom az eredetit:


Egyszerűbb feladat ennek a kulcsnak a megtisztítása, amit Apám talált elásva. Vajon mit nyitott egykoron, pincét, ládát? Drótkefével leszedem a rozsdát és ápolom majd valamilyen olajjal, vannak erre spéci anyagok. Ettől megmarad a felület rusztikussága és a vason még szebben látszik az idő és rozsda rágta felületi változás.


 A férjem nagymamájával lehelünk új életet ebbe a lámpabúrába (vagy egy teljesen újat kap, még nem tudom), mert öregessé teszi a faragott lámpatestet.


Szintén felfrissül ez az önálló fiók is, gyönyörű rézgombbal.


Az egykori konyhaszekrényről származó ajtókeretet úgy szeretném megtisztítani, hogy megtartsa a zöld felületet. Épp csak finoman megcsiszolom. És vagy lesz benne kép, vagy csak önmagában kerül a falra. Jó tanácsként: régi festést óvatosan szabad a mai tisztítószerekkel tisztogatni, simán leoldja, tönkre teszi. Kis felületen ki kell próbálni.


Az előszoba fogas és a fa hajóláda olyan nagyok, hogy nem férnek ide...
Még nincsenek róluk képek, de majd mutatom, ha odáig jutnak a folyamatok.
A láda fehér. Eredetileg így akartuk hagyni, de pereg le róla a festék. Kérdés, hogy viaszolt fafelülete legyen, vagy antikolt fehér. Az előszoba falnál ugyanez a kérdés, azzal a különbséggel, hogy ott egy megsárgult   festékről van szó, ami olyan autentikusan töredezett, hogy a bútorhamisítók mind a tíz ujjukat megnyalnák.
Csakhogy nagyon de nagyon besárgult szegény... A terv az, hogy megpróbáljuk alaposan megtisztítani és esetleg a színét is fehéríteni, ha van erre eljárás. Az egykori tönkrement selyem helyére pedig – ami a ruhákat védte – kortárs fekete-fehér fotók kerülnek.
Vajon kinek a képei lesznek majd?

Babarczy Veronika
Fotó: Oláh Gergely Máté