Bár a rendezvény honlapja fura módon azzal a mondattal indít, hogy nem, szerintem, igenis nagy ötlet. (a honalap azóta sajnos inaktív.)
Egy ilyen városban, mint Budapest? Az!

Erről eszembe jutott, amikor egyik párizsi utamon egy gyönyörű belvárosi bérházban töltöttem pár napot, két lánynál. Amolyan elegáns, de rideg házról van szó, ami a lakókat illeti, azaz illette, mindaddig, amíg a csajok meg nem szervezték a kivetítős VB nézést a lakóközösségnek.
Mindenki csinosan felöltözött, amúgy franciásan, és hozott valami harapnivalót, meg jó bort.
Először azzal telt az idő, hogy az emberek bemutatkoztak egymásnak, aztán már együtt söröztek és drukkoltak.
Egy kis történet, egy emberi sors-darab is kötődött ehhez. Volt a házban egy nagyon-nagyon idős néni is, akinek ugyan voltak hozzátartozói, de csak elegáns kapcsolatban voltak vele. A nénit ezek az események teljesen felvillanyozták. Elment fodrászhoz, szép ruhát vett az alkalmakra. Kiderült, hogy elbűvölő kis hölgy, kedves humorral, amiért az egész lakóközösség megkedvelte. Amikor meghalt, nagyon sok új barátja kísérte el az utolsó útjára. A halálos ágyáról azt üzente a lányoknak, köszöni, hogy megszépítették élete utolsó napjait. 

A Szomszédünnep plakátjait pont akkoriban láttam, amikor költözködtünk. Nagyon szerettem volna bekapcsolódni, hogy bemutatkozzunk az új lakótársaknak, meg úgy egyáltalán, jónak tartom ezt a kezdeményezést. De még egy tál pogácsát sem tudtunk volna vinni... A konyha még most sincs kész, kellett a helye a kipakoláshoz. Ráadásul kint állnak a cuccaink a körfolyosón (is), a padlófestés miatt. Szóval, még nem állunk igazán készen a dologra. Sajnos. De majd jövőre!

Van olyan, aki bekapcsolódott közületek? Kíváncsi volnék visszajelzésekre, hogy sikerül egy ilyen alkalom.

Frissítés, 2016. május 27.
Azóta, immár az új házban, megszerveztük a magunk Szomszédünnepét. 
Ezt azzal alapoztuk meg, hogy új lakókként a Budapest 100 keretében szervezett programok közé "beékelődtünk" egy kis bemutatkozással, koccintással. Csak annyit kértünk a lakóktól, hogy a program előtt negyed órával jöjjenek le. Meglepően jó volt a fogadtatás, és nagyon megköszönték a gesztust. Sokakkal rögtön tegeződni is kezdtünk.

A folytatás már maga a Szomszédünnep volt, éppen egy éve, amire minden lakó süteménnyel, itallal, készült. Levittünk asztalokat, zsíros kenyereket kentünk, bemutatkoztunk egymásnak, nagyon jól telt az délután. A házban lakó albérlők is csatlakoztak. A legvégén úgy nyolcan maradtunk, csöpörgő esőben álltunk körül néhány mécsest és beszélgettünk. Volt egy pillanat, amikor beállt a csend, és csak az esőcseppeket lehetett hallani. Egészen megható volt, hogy az addig csak éppen hogy köszönőviszonyban levő emberek immár csapatként álltak ott.
Mindehhez nem kellett nagy szervezés, sok pénz.

A lakóközösségünk tagjai azóta már tegeződnek egymással, idős és fiatal egyaránt, közösen intézzük az ügyeinket és nagy létszámban veszünk részt a ház dolgainak átgondolásában. Hatalmas minőségi változás,m hogy beszélünk egymással, tudunk egymásról, és számíthatunk a másikra.

Babarczy Veronika