Ma többnyire úgy élünk mi, XIX. századi modern emberek, hogy sem az időnket, sem a tereinket nem gondoljuk át, nem építjük, alakítjuk lélekkel is.
Mit értek ezen?
Olyan megközelítésmódot, szemléletet, amely az életet nem pusztán és kizárólag a matéria szintjén értelmezi, hanem mer nagyobb összefüggésekben is gondolkozni.
Ennek a tudatosságnak különböző lépcsőfokain vagyunk, ki-ki a maga igénye, tempója szerint.


A nagy tendenciák azonban azt mutatják, háttérbe szorul ez a gondolkodásmód, kiszorítja a reklám, a divat, a rohanás, amiben arra sincs időnk, hogy feldolgozzuk a körülöttünk, bennünk zajló eseményeket, jóformán azt sem tudjuk néha, mihez hogyan is viszonyulunk.

Egyáltalán van-e alkalmas tér gondolkodni, lenni, szemlélődni, tisztába jönni magammal, az eseményekkel, mindazzal, ami elgondolkoztat, megpróbál, megörvendeztet? Ha netán időben képes vagyok lehetőségét találni rá, térben is meg tudom-e tenni?

Rendkívül fontos az életterünkben megteremteni az egyedüllét, a gondolkodás az elcsendesedés lehetőségét. Máshogy fogalmazok: létfontosságú.
Ha szabadon dönthetnék a kérdésben, akkor lenne egy nagy szobám, ami szinte üres. Mindössze egy kanapéval, vagy fotellal "rendezném be", plusz olvasólámpa, asztalka és ennyi. Vendégjáráskor pedig itt állítanék föl nagy asztalt, sok székkel. De mivel arra legtöbbünknek nincs lehetősége, sőt, luxusnak számít, hogy elkülönítsen egy teret ilyen célra, marad az a megoldás, hogy magát az életteret rendezzük be pihenésre, kikapcsolódásra alkalmasnak. Mivel egy lakásnak ennél jóval több funkciója van, aszerint tudjuk összehangolni őket, hogy az életformánk mit kíván.

Melyek ezek a funkciók?
A pihenésen túl ott vannak a különböző tevékenységeink, amelyeket napi rendszerességgel végzünk: főzés, tisztálkodás, alvás, tárolás. Ritkább a vendégfogadás, gyerekzsúr, nagytakarítás, nagy főzés, nagy éjszakázós-felforgatós munka, stb. Végül ott vannak az olyan tevékenységek, amelyeket csak elvétve végzünk, előszedve hozzá ritkán használatos eszközöket.

Ha fontos számunkra, hogy a lakásunk elsősorban a megpihenés helye legyen, valóban otthon, ne pedig raktár vagy lakberendezési kirakat, amivel villanthatunk a szomszéd vagy a barátok előtt (a másik véglet: be se engedünk senkit, olyan igénytelen), akkor érdemes átgondolnunk, hogyan is élünk. Akár listát is írhatunk erről.
Vegyük sorra a helyiségeket és azt, hogy milyen rendszerességgel, mire is használjuk őket, naponta mennyi időt töltünk bennük.

Néhány példa segítségképpen: milyenek az étkezési szokásaink? Ha pizzát rendelünk vagy a munkahelyi étteremben eszünk meleget, otthon pedig jó egy zöldsaláta is, vagy gyakrabban ruccanunk ki esténként, akkor nem biztos, hogy high-tech konyhára van szükség. Elég egy ici-pici, de praktikus mini konyhácska, ahol a szükséges keveset összedobjuk. Ha a főzés a mindenünk, természetesen központi hely a konyha.

Szeretjük-e a kádfürdőt, vagy inkább zuhanyozunk? Ha utóbbi, akkor felesleges és drága egy kádat beépíteni, ráadásul elveszi a helyet például egy mosdótól, ahol remekül lehet sminkelni és borotválkozni!


Fontos-e, hogy legyen hálószobánk - gyerek, vendégek, a pihenés minősége vagy bármi egyéb miatt? Ha nem, akkor ne szeparáljunk egy külön helyiséget ilyen célra, rendezzünk be inkább egy kényelmes dolgozót, vagy gardróbot és aludjunk a nappaliban, összecsukható ágyon, amit egy perc alatt elrámolunk reggelente. Cserébe nagy terünk marad, amit gyönyörűen berendezhetünk, mert a cuccok, amiket nem szívesen hagyunk szem előtt, külön szobában vannak.


Kellenek egyáltalán külön helyiségek, vagy az életformánk megengedi a nagyvonalú egybenyitást? Akkor nehogy felszabdaljuk a drága teret! Használjuk ki és merjünk vagányak lenni.

Nem szeretjük a rendet, otthonosabb a bohém rendezetlenség? Vagy nagyon is szeretjük?
Hosszan folytatható a sor, tevékenységek és funkciók végtelen mennyiségét behelyettesítve. Igyekeztem olyan képeket válogatni, amelyek elemeiben egyszerű, de igényes tereket mutatnak, ahol véleményem szerint, jó lenni és nem lehetetlen megvalósítani őket. (Nyilván a kandallóról vagy a nagyon drága alapanyagokról letesz az ember, de a formák, a megoldások ötleteket adhatnak).

A lényeg, hogy a terek kapják meg azt a funkciót és azt a hangulatot, ami legteljesebben örvendezteti meg a lelkünket is, ha belépünk. A szépség és a csend nagy barátai a léleknek, akár modern, akár bohém, akár rusztikus térben engedjük érvényesülni.