Ahogy nézegetem a berendezett lakásokat, elvétve találok olyat, ahol törekedtek volna kialakítani egy önálló identitású helyet a ház urának, ami erősen elgondolkodtató tendencia.
Főleg azért, mert a lakások ráadásul egyre durvábban feminin vonásokat öltenek. Lassan úgy fest, nincs is bennük helye egy egészséges férfiembernek... És ez nagyon káros irány! 

 
Nemrég azt olvastam egy magyar gasztro-bloggertől, hogy "az evés az új szex". Nem tudom, a lakás-őrület vajon milyen fajta pótcselekvés, de az biztos, hogy nekünk nőknek mértékkel kéne viszonyulni hozzá.
Elsőre némiképp ellentmondásos lehet, hogy pont én írom ezt, aki rendszeresen foglalkozom a témával, de talán nem kell magyaráznom, már kiderülhetett, hogy az írással olyasmi céljaim vannak, mint ízlést, igényességet, kreativitást inspiráló együttgondolkodás. (A terek, a dizájn iránti rajongásom esetleg túlzás lehet, ezzel együtt magánélet, minden más ok ;)

Visszatérve a felvetett témához, amikor az előző, férfi-sarokról szóló bejegyzéshez lakásokat nézegettem (cikkek itt és itt) és képeket kerestem, feltűnt, hogy ritkán különítenek el egy-egy területkét, esetleg dolgozószobát a férjek számára. Pedig a lakások nagyrészt az ő keresetükből épülnek... De nem is ez a kérdés, hanem az a tendencia, hogy figyelmen kívül hagyjuk a biológiai adottságot, a férfiak igénylik az elvonulás, a magány lehetőségét, a saját zugot. Talán mi nők is, de nekünk sok területünk van egy lakásban.
Éppen ezért érdemes elidőzni a fenti kérdésnél.

Nagy baj az, hogy megfelejtkezünk a férfiról. Sőt, messzebb megyek, ha ez így van, olyannyira feminin környezetben kénytelen mozogni, hogy lassan elveszíti azokat a markáns vonásait, amit annyira szeretünk benne, legalább is nem érzi jól magát egy ilyen környezetben, otthonának pedig semmiképp. Még, ha ezek sokszor nem is tudatos dolgok.
Éppen ezért a lakás szóljon róla is. Egész területén jelen lehessen ő is valamiképp, a helyiségek egyaránt megfeleljenek az ő ízlésének és karakterének. Még a konyha is. A fürdőben legyen határozott területe, a ruháit ne csipkés polcokon tartsuk, a nappalit ne uralja csupa csajos-habos hangulat. Ne vegyük körül takarításmániás megnyilvánulásokkal sem.
És ami a legfontosabb, ne kelljen egy kamaszos álmaink szerint berendezett lányszobában álomra hajtania a fejét.
Ezek után pedig vessetek számot, lányok, mennyi hely áll rendelkezésre otthon és adjatok a ház urának egy sarkot. Nagyon boldog lesz vele.

Talán még megy a mozikban a Hiteles másolat c. film, ahol van egy nagyszerű párbeszéd a középkorú értelmiségi nőt alakító Juliette Binoche és egy idősebb, régi vágású olasz asszony között, aki egy kis falucska vendéglőse. Nagyon bölcs dolgokat mond ez az asszony nő és férfi kapcsolatáról. Amikor a fiatalabb panaszkodik, azt válaszolja: "Örülj neki, hogy mellette méltóságod van. Ezt csak egy férfi adhatja meg a nőnek."
Nem is európai rendezte, egy iráni férfi az író-rendező. Erre felénk ezek elfelejtett gondolatok. Sajnos.

Arra biztatok mindenkit, hogy merjen "régimódi" lenni. Sok öröm lesz benne.
A kedvenc kommentem a témában így hangzik: "nem otthon a lakás, amíg nincs benne férfi". Lehet, hogy érdemes innen kezdeni ;)


Fotó: Terrence Conran: Belsőépítészet