A tavasz kihozza az emberből a nyitás, a kinyílás, a nagyobb változtatás vágyát. Ilyenkor nagytakarítunk, alaposan kiszellőztetjük a lakást, kicseréljük a téli holmit könnyedebb nyárira. Vidéken máig nagyon erősen jelen van és igazán szép szokásrend ez a tavaszi készület. Talán lassan városon is. Tavaly egy magazin húsvéti száma abban próbált segíteni, hogyan is épül fel a nagytakarítás rendje, úgy végezzük, hogy ne ijesztő legyen, hanem örömteli. A magyar népszokásokban rituális rendje volt ennek,  a lélek és a test ünnepi előkészületét is segítette a Húsvétra.

Hogy miért is a kitérő?
A témám továbbra is az előző cikkben feltett kérdés: dekor vagy egyszerűség? Tudjuk, hogy mennyire különbözőek vagyunk: ami az egyik embernek kopár és hideg, az a másiknak lehet éppen az egyszerűség megjelenítése. Vagy éppen fordítva: a bohém zsúfoltság, a műterem hangulatú élet egyeseknek az agyára megy.
Az is kérdés, hogyan tekintünk az otthonunka, hogyan élünk benne.
Mindezek átgondolása és a tavasz közeledte könnyen lehet, hogy valamilyen változtatásra sarkall némelyeket. Akkor pedig milyen irányba induljunk?

Kezdjük az otthonhoz való viszonyunk átgondolásával. Valóban hazatérünk oda, vagy csak egy lakás, amit használunk? Mennyi időt töltünk otthon és milyen napszakban? Milyen helyiségeit használjuk gyakran, vagy kevésbé intenzíven? Ehhez képest hol vannak hangsúlyeltolódások?
A belső tereket is vizsgáljuk meg. Milyen adottságai és milyen hátrányai vannak, utóbbiakból pedig hogyan lehetne mégis előnyt kovácsolni?
Nemrég egyik ismerősöm mesélt egy albérletéről, ahol a konyha egy tűzfalra nézett. Az az ötlete támadt, hogy filmet vetítsen a falra és meghívjon mozizni másokat. Ha nem is ennyire vagány ötletekben, de merjünk bátran újban gondolkozni.

A köztudatban a mérete nagyon meghatározza, hogy mit lehet egy térből kihozni. Azt gondolom, sokkal inkább meghatározza a teret a sajátos íze, hangulata, olyannyira, hogy ha jól érezzük benne magunkat, észre sem vesszük, vagy nem törődünk a méretével. Gondoljunk egy cseppnyi kávézóra, ahol a kávéillat és a délelőtti napfény betölti a helyet. Mi kell több ennél?
Egy ilyen sarok kincse lehet a saját lakásunknak is.
Érdemes sorra venni a berendezést. A legtöbbünk lépésről-lépésre vásárolta meg a bútorait, a tárgyakat, amelyekkel a lakását berendezte. Sokszor ezek között nincs stílus béli, sőt még funkcionális összehangolás sem. Sőt, akadnak olyanok is, amelyek, valljuk csak be, feleslegesek, és/vagy rondák. Ha új szemmel tekintünk rájuk, könnyen lehet, hogy meg merünk szabadulni tőlük, vagy új összetartozást, hangulatot, funkciókat teremthetünk számukra.

Induljunk a kisebb beavatkozástól a nagyobbak irányába. Ha kicserélünk egy függönyt, ágytakarót, netán díszpárnákat is összeválogatunk hozzá, már egy "átöltöztetés" élmény. Ha a fényforrásokat tudatosan alkalmazzuk, hogy segítsenek ne csak a világításban, de különböző hangulatok kialakításában - természetesen a funkciót megtartva - ismét egy kisebb erőfeszítéssel történő, de látványos a változás.
Már komolyabb beavatkozás az átrendezés, az átfestés, vagy új bútorok vásárlása.
Azzal kellett volna kezdenem, hogy akármilyen szintű változtatásban gondolkodunk, érdemes alaposan megterveznünk. Nem pusztán a fenti és más, saját szempontok hanem a büdzsé végiggondolásával. Mert, ha már változtatunk, akkor azt évekre tesszük, és ne kelljen túl sok kompromisszumot kötnünk. Az árukínálat és a fellelhető ötletek sora végtelen. Ebben a vásárlásra ösztönző univerzumban akkor nem veszünk el, ha minél pontosabban tudjuk, mit is akarunk. Ebből induljunk ki. És az agyunk sarkában azért legyen ott, hogy semmit sem az örökkévalóságig nézünk majd, idővel úgyis lehetőség adódik változtatni, cserélni - ezt a kis szabadságot hagyjuk meg magunknak.
Más a mentalitás és a lehetőségek, nem is követendő példának hozom, de az olaszok gyakran még a fürdőszobát is "lecserélik" pár évente.

Az átépítés, a felújítás már a totális, és nagy erőbedobást igénylő vállalkozás - türelmet, ötletet és pénzt illetően egyaránt. Erről a következő részben bővebben. Továbbá bátor-bútor-festésre is hozok izgalmas példákat.

Addig is, hajrá, ne féljünk a változtatástól!